Eszmeráldá visszavág...

     nohskéremszépen, akkor lássunk hozzá... d(^˛.^)b
    itt ülök és merengek... hogyan fogjak hozzá... tegnap és tegnap előtt is akartam írni... de már késő volt, mikor eszembe jutott... már félig aludtam is talán... akkor jöttek a gondolatok... most is jönnek, de ilyenkor már nem hangzanak olyan frappánsan és nem hordoznak olyan sok mondanivalót, mint azokon az éjjeleken...
                 de ismét nem mondtam újat, mert az idő valahogy ebben a dologban is inkább bont, minthogy építene és formálna... megszoktuk!
    ma azt mondta p. barátném, hogy már csak az álmai tartják életben... ott olyan szép minden és úgy szeret aludni, mert mindig álmodik és számtalan izgalmas dolog történik vele... mosolyogtam magamban...
            nem ismered őt, így azt mondanád... depressziós és mily szörnyű, hogy nem segítek neki két kézzel... én azonban ismerem... az, hogy lusta elmenni dolgozni és ezáltal pénzt keresni magának, melyből vásárolhat kénye-kedve szerint csini rucikat és mehet bulizni, akár számos más városba, nyílvánvalóan szüli azt a problémát, hogy nincs pénze... így öröme sem... unatkozik és ezt rettentően gyűlöli... hm, sajnálom... majd talán egyszer valaki felnyitja a szemét... én próbáltam, de durván megkaptam a magamét... úgyhogy... nincs kedvem tovább segíteni... majd kilábal a szürkeségből... de kétlem, mert nem egy születettfeleség ő sem... .. .
                    olvastam ma blogot is... szokásom... tudom, hogy tudod... :)
       ott is szürke volt minden... szeretem a szürkét... magát a színt és az életformát is valamelyest... de lehet csak azért, mert kénytlen vagyok elviselni... sajnát magam miatt...
az ifjú fiú... aki a postot írta... teljes mellszélességgel harcolt azért, hogy Ő ne legyen szürkekisegér, mert az milyen szörnyű... Jesssszus!
a gondolatai szerint... minden egyes ember egy csoda... (nem kizárt! de ne csodáljak egy sorozatgyilkost... és egy pedofilt sem, köszipuszi) szoval... csoda! mindenkiben lakozik valamiféle erő... ezt az erőt, ha felismeri és mások számára is elérhetővé teszi... tehát kinyilatkoztatja... (uh, micsoda kiba..ott szektás toborzó szöveg... :D) akkor bizony ő különleges... nem szürke, nem átlag... ha mindez igaz volna, akkor bizony csak szuperhősök szaladgálnának az utakon... és mi volna ezzel a baj???? az, hogy elvesztené varázsát a különleges... és nem csak a szó, de az is, aki megtestesíti... egy szó, mint száz... nem lennének különleges emberek, ha nem lennének szürekkisegerek... és én inkább legyek szürkekisegér... de ezáltal én is naggyá teszek valakit.... és ez qrva jó érzés... :D jahj, igen... hogy nem minden ember képes fellelni magában azt a bizonyos erőt... ezt nem tartom valószínűnek... inkább csak különbség van aközött, hogy valaki atomfizikus esetleg valami feltalálója vagy csak egy egyszerű egyén, akinek varázslatos a mosolya, méghozzá olyannyira, hogy még a halott is feltámadna, ha láthatná... hm... én nem keresem az erőmet... én nem akarok echte különleges lenni... az olyan, mintha néger akarnék lenni, ezért sárral kenem magam... nem eredeti csoki! az nem csoki!
ez a fiú, direkt különleges akar lenni... szerinte többre hivatott, mint hogy átlagos legyen... én úgy sajnálom... és tényleg megszorítanám a kezét, mikor majd annyira nagyon fájdalmasan zokogni fog a felismeréstől, hogy ő is csak egy szürke folt az ég ritkán szivárványos tengerén... de nem tehetem... nem gátolhatom meg, hogy tapasztaljon csalódásai által... kell a csalódás! mert picit másképp látni utána a világot... észreveszed a fűben a pici ibolyát... finomabb a reggeli kávé... és akiket eddig "csak" szerettél... azokat most mindennél és mindenkinél jobban... és fuh, de jó, hogy vannak neked!  ugye? :)          nyílik a szem, nyííílik...
                   lehet tévedek... sosem tudhatom... tudhatod... 

            
              uhhh... jó kis d&b dübörög mellettem... bennem...
kisskissbangbang... megyünk aludni? elég belőlem, ugye? föh... választ nem kértem... :)
kellemEST! csókom hömlöködre reppen...                         

                könnyen kiismerhetőek az emberek... és rengeteg jellemvonás megtalálható mindegyikükben... tudom, nem mondtam újat! tisztában vagyok vele én is...
elvárják mind, hogy ami jó... azt dicsérd, kiemeld, fényezd! ami rossz arra utalhatsz, de ezt sem muszáj, mert arra senki nem kíváncsi, hogy mi kínod van! ha ez így lenne, csodálatra méltó nagy közösség lennénk mi... béke, boldogság!
na, de ez nem így van... kiemeljük a hibákat! azt viszont sosem mondjuk mi az, ami kivételes a másikban.... így hatalmas csatákat vívunk... ki a nagyobb tróger, te vagy én?! mert mindenki a másikban felfedezett kínját nyögi... elveszítjük egymást... és mikor nem találunk az előzőhöz foghatót, akkor jövünk rá, hogy tejohég... az a másik, milyen is volt! mennyi mindent szerettem benne... nem is volt úgy a maga nemében annyira rossz...
és próbálnánk visszakapni... de az már nem olyan... letettük a játékot...
ah, túlbonyolítom az életem... ragaszkodom... végletekig!
van számomra egy intézményrendszer... nevezzük alapjának a szeretetet... ami az én esetemben rengeteg elvárást szül! szüli a teljes mértékben kölcsönösség és a bármikor, bárhol, bármiben melletted, érted jellemvonásokat... amiket, ha nem használnak mások, akkor a hangulatom áldozatává vállllnak a résztvevők... húzom őket magamhoz, majd a bibi kapcsán, tolom őket...
sok rossz tulajdonságom van... amiktől nem tudok megszabadulni... kellett nekem ilyen hamar felnőlnöm... :(
meditálok öt percet a kávém fölött... majd neki esem életem újjá szervezésének... természetem lecsupaszításának... az marad, amire szükségem van a túlélésre... :D

na, kellemEST!
röpke csók! :*

szerelem és barátság...

ha egy képet akarnék festeni róluk... egyikben kék és zöld színek lennének... másikban fekete, fehér és szürke... a kékészöld a barátság... a hármas keverék, a szerelem...
hogy valójában melyik a szebb? ugyanolyan szemet gyönyörködtetőek lehetnek, és ugyanolyan undort kiváltóak is... tartózkodom... számomra mindkettő szép!
kékészöld... támasz, védelem, hű... nyugtató, mindenekfelettállló...
feketeszürkefehér... valós, álmodott, mélyről feltörő, avagy silány... ellentétes! fájdalmas, boldogító, eleven! a szürke képzi az átmenetet... legyen az az eleje vagy épp a vége... mikor parázslik... elaludni készül, de ha rakunk a tűzre, fellobban!
van, hogy megteremtjük magunknak a szerelemet... van ugyan alanya, valós tulajdonságokkal... szeretjük ízig-vérig... de azt nem vettük észre világunk építése közben, hogy a föld fölé építettük a várunkat... összeomlik, mert nincs valóság alapja... ki hibája? azé, aki épített... sosem azé, aki hagyja, hogy építs valamit...
én is építettem már várakat... hát most itt az ideje, hogy lebontsam...
mindent meghagyok... csak külön rakom, egymás mellé teszem az elemeket... és a legfontosabb a földre! nem vagyok biztos magamban... néha messzire rúgnám a mozZzaikokat... ne is lássam őket... máskor pedig szorosan egy kupacba raknám, hogy mindig velem legyenek...
ha valami félresiklik, véget ér... abból egy új fejlődik ki... a barátságból szerelem, a szerelemből pedig barátság... elég ritka mindkettő, de talán annál különlegesebb!
remélhetőleg sikerül nekem is kivennem valamelyikből a részem... : )
azt hiszem, itt az ideje, hogy ne teremtsem az érzelmeimet, hanem elfojtsam...
most megnézem a másik oldalt! ha hülyeséget csinál az ember, azt rendbe is kell hoznia, nem igaz... hát, most megpróbálom a lehetetlent... gondolatokkal befolyásolom az érzéseim... a valóságot veszem alapnak... elméletileg, így mindneki jól fog járni...
na, meglátjuk...

megint. összevissza... de talán mélyen rejtve fellelhető az értelem kis csírája is...
kellemEST! lágyhomlokcsókom ringasson álomba :D

kattogok... szép, csendben...

szeretem? nemszeretem. szeret? nemszeret. szereted? nemszereted. szeret? szeretne. nemszereted? nemszeretném. nemszeretem? szeretném.
érted? nemérted. értem? érteném... :)
hogy mi az agyamból előtörő mérhetetlen nagy hülyeségek oka???
ha tudnám szerinted, nem megszüntettem volna rég??? na. ennyi...
megszokás... a megszokott alakok, megszokott kis életükről, megszokott módon mesélnek... remeeek! megszokott módon reagálok... megszokott módon leszarják... mert én csak a megszokott szerepet kaptam, a megszokott játékban...
megszokottnak hitt érzelmek, megszokott távolságtartás... megszokott szórakozás...
megszokott kérdez-felelek, megszokott kedveskedés és a megszokott udvariatlanság...
ez jelemző rám és az engem körülvevőkre... a mEgSZokÁs -.-''
hiányzik az életmből a pezsgés... hiányoznak a hatások, a sok-sok inger...
az új emberek... az új érzelmek...
magamba olvadok...
túlontúúúúl vágyom az újra... az új emberekre, új érzelmekre...
ebből általában az sül ki, hogy iszonyat mély depresszióba esem... mert nem bírom elviselni, hogy nem változik semmi... felkészültem!?
na, tesssék... ilyen vagyok, mikor üres vagyok... eltűnt a szerelem, és eltűntem vele én is... föh, ritka szar! (éltessen a faszt a szerelem!szeretet...)
lefekszem lassan... remélem holnapra kialszom a hülyeségem...
normálisként akarok felkelni...
kellemEST!

süteményt akartam készíteni...
nagy hévvel neki is látok, és ím... előszedve a hozzávalókat...
cukor, margarin... dió, rumaroma, kakaó... tej?
hát, abból van két kortyolatnyi a doboz alján, amit valahogy csak úgy tudsz kivarázsolni, ha oylan lehetetlen helyzetben tartod a kezed és abban a dobozt, hogy még véletlenül sem a megfelelő helyre csöpögjön a nedü...
várunk... míg lesz tej!
türelmetlen vagyok!
minden megvan, ami csak kellhet, kivéve a tej...
várok még mindig... majd valaki hozza...
na, de mi lenne, ha elmennék én...
én,mint a legfürgébb, megvehetném mindnekinél hamarabb a tejet... és megcsinálhatnám a boldogsághormont termelő sütit...
nem, inkább várok... hisz, Anutám is és Apu is boltolnak...
mire megérkezik a dupa mennyiség...
addigra már nincs kedvem megalkotni a remeket...

ami elsőre nem megy... attól bizony elmegy az ember kedve...
az élet is olyan, mint egy sütemény...
magunknak alakítjuk, ízlés szerint...
van, aki az édeset szereti, van aki a habosat... van aki kicsit kesernyésebbet, van aki a sósért rajong...
mindenki a maga szájíze szerint vásárol... de mi van akkor, ha közbeszólnak...
ha valami hiányzik... és nem kapjuk meg azonnal, amire vágyunk...
éhesek talán nem maradunk, de úgy gondoljuk... ha már itt vagyunk... beérjük másfajtával... és amiért jöttünk... amit szerettünk volna magunkénak tudni, az már nem kell... mert már nem olyan...

a gondolatok után, nálam a második helyen a kedv áll...
a gondolatok, melyek teremtenek és rombolnak... és ím itt a kedv!
gondolataink, melyek befolyásolják a kedvünket és a kedvünk, mely befolyásolja a gondolatainkat... változtatni kell!
méghozzá azon, hogy e kettő csak előre lendítsen minket...
szeretném megtanulni... de nem hinném, hogy képes vagyok rá...
de hiszek... majd talán idővel...

megint nincs kedvem sütit alkotni...
(az életem újjá szervezni...)

asszem pihenek... megvárom a tejet, aztán döntök...
csókolom!

               Olvasok. Szeretek.
Olvasok és értelmezek. Szokás.
Blogot olvasok. Felismerés.
Blogot írok. Nyugalom.

Valami ilyesmi az, amiért rendszeresen nézelődöm itt...de csak itt!
Szeretem olvasni mások gondolatait, és büszke vagyok ismeretlenül is az írójára, ha valami olyasmiről alkot, ami engem is megfog... esetleg azonos a véleményünk... vagy csak úgy szimplán rávilágít olyasmire, ami eddig homályban sínylődött elmém előtt...

Sokan nem értik, miért hiszek képtelen dolgokban... pusztán könnyen kimondott legyintésekben, pőre szavakban... "ah, majd lesz jobb is, ne aggódj..."
Miért kell mindig azzal nyugtatnom magam vagy mást, ha baj van, hogy lesz majd jobb is??? hát, akkor mesélek kicsit...
 a családi idill nálam/nálunk sosem létezett, csak egy fotón, amin én még mezítelen testtel pózolok a párnának dőltve... a fotós nevetett állítólag, mert fintorogni, nevetni és ásítozni nagyon tudtam már akkor is... a fotók is mutatják... nem emlékszem kicsi koromra... Apum nem is volt jelen sokszor életemben... mikor már kezd kissé kamaszodni az ember, járnak a fiatalok szórakozni, barátnőzni... na akkor én gyakran otthon ültem... hozzám nem jöhettek, mert Apum... én nem mehettem, mert "nincs pénz kislányom, Apád el..." hát, igen... akkor még talán nem zavart... kimentem biciklizni és kész... jött a gimi... mivel utazgattam jórészt, ezért szintén sok mindenből kimaradtam... itt is jött a pénz kérdés... valahogy csak túltettem magam rajta... reméltem lesz jobb is!
egyetem... koli niksz, így marad a pénztnyelő albérlet... három évig... és lám... jobb lett! ami gyermekkoromból hiányzott, azt idővel visszakaptam... bizonyos időre ismét külföldre utazott Apum... persze, nagyobb problémákkal jött haza, mint mikor ki kellett utaznia... de ez jellemző... mára ezek is elévültek...
ma már ismét nem iszik... jobb lett!
hogy meddig tart? nem tudom...
de hiszek... mert nekem ez volt az egyetlen, ami erőt adott...
amikor féltem, amikor remegtem, mert remegtek a falak, a tárgyak az ordítástól... amikor fenyegető szavak kúsztak be a kulcslyukon... amikor két óra közötti szünetben két szál cigit szívtam el...
 amikor kibeszéltem volna magam, de nem hallgatott senki...
amikor a kádban feküdtem, hogy bárcsak vége lenne... végem lenne...
ekkor mi adott erőt? hogy hittem...
és még mai napig megkapom a szúrós szavakat... hogy egyebet sem tudok mondani attól, hogy 'majd lesz jobb...'
de nem haragszom... amit nem mondok, nyílván nem tudja az ember...
nem sajnáltatom magam... minek? :)
itt vagyok... néha nem vagyok a legéletvidámabb ember... és néha nem tudom kimutatni, hogy szeretek, vagy örülök... de majd idővel jobb leszek... :) tanulok ezt-azt még az élettől... és továbbra is csak hiszek!

mielőtt végképp elviszem magam... megyek!
kellemEST! sályen

        az embernél már csak az emberi gondolatoknak van nagyobb ereje... nem embertársaink és nem más egyéb élők, élettelenek adnak nekünk erőt vagy veszik épp el azt, hanem a bennünk létrejövő gondolat... ez, amitől nehezen tudunk szabadulni... rabul ejtenek minket és hiába menekülnénk, csak jönnek és jönnek, egyre rosszabbak... ekkor mutatkozik meg, ki erős és ki gyenge? ki tudja leküzdeni magában a rosszat, a gonoszt... ami mindig támad, bármi jönne... és tudom, hogy kurva nehéz meglátni a sok szar között a bimbódzó virágot, de muszáj... ah, és most mindenki pofámba verné legszívesebben a klaviatúrát, hogy megint mekkora szavakkal dobálózok... ah, ugyan... az, hogy nem tudod én min mentem keresztül, nem jelenti azt, hogy nem olvadtam magamba millió meg egy alkalommal ülve a szobám közepén, azt kérdezve az mennyeitől, hogy miért velem történik ez?! ma is megkérdeztem... asszonta: lapozz gyermekem! : )
alapjában véve gyenge jellem vagyok... megforgatom magam először a szarban... majd felállok... lerázom... megtisztulok és lepdelek tovább... hogy más, hogyan csinálja? dunsztom sincs... azt hiszem, nem is kell tudnom... csak azt, hogy képes rá...
ilyenek az álmok, vágyak... mindet elménk szüli... aztán egyszer csak filmszakadás... beüt a bibi... és meghaltunk... nem értjük miért? nem tudjuk hogyan lehet ez?! nekem már most annyira mindegy milyen álmokat teremtek... semmisemakarvalóravállllni, így hát... lapozok ismét... és csak vagyok... elég az! lapozzon mindenki! ez ma a legfőbb tanácsom! :D
de unom ezt... fúú... semmi élvezet nincs ebben a létben... már a csodák se tartanak három napig... aztán meg jön egy bocs, ne haragudj... ugyan, miért tenném? :)
lapozok... és kééész! :D

elég belőlem meg a jótanácsaimból... mert mindjárt mindenki utálni fog...
ah... leváltam... ennyi mára... meg egy életre is...
csókolom! sájhájánááá

szar lett, tudom... de ez egy mosollyal lezárt szar nap, szar hónap és év... lapozzunk!

                  jóóó EST!

ma kitakarítottam a lelkemet is.... nem csak a nappalit Anutám segítségével, nem a lelkemet is... annyi port és prontot szippantottam magamba, hogy itt köhécselek kávét szürpölve a gép előtt... lehet sertésinfluenza??
dehogy... nincs olyan szerencsétek... :p :)
egészen furán érzem magam...
piritóst ettem, nagy hévvel! jön anyum... látja, hogy a kés a delmás dobozon hanyatlik... semmire sem joh kés, csak arra, hogy meg kenheted vele a kenyeret... na, nem a késsel... hanem csak az élével... érted, na! szoval... jön... kérdez! (mint mindig!) "megtörölted a kést?" mondom... "nem!" néz... nézem.. "mer'?" "hát, semmi... csak azzal kaparásztam a bejáratiajtóról a sarat... a kis ablakból, ahová a kutyák teszik a mancsukat, meg a nyálas pofájukat..." uhh... de levert a víz... két kenyeret kentem meg... sáros, nyálas, vajas késveeeel... szemem kissé fennakad, arcom enyhén torzul... "nem baj, legalább fosol, mint a rima..." teszi hozzá Anyum, kissé kacagva... "cöh... köszii..." válaszoltam... szoval lehet... ezért vagyok most kissé fursha álllapotban... még nem vonítok és nincs rajtam több szőr, mint eddig volt... ne is legyen... mert én leszek a helybéli jetilány...
lassan rájövök, mi Anutám hobbija... imád átbaszni minket... múltkoriban... megetette Apummal a nyála süteményeket... mindegy már neki alapon... :) és közben olyan joh ízűen tud nevetni, hogy az valami hajmeresztő... jut eszembe hajmeresztő... (gec, ropog valami a fogam alatt... biztos homok... oO.) Anutm és az orrfújás... ch... speciális módszerrel fújja az orrát... arra ébred a stugár, ha rról van szó... harsona! biztos vagyok benne, hogy kínában tájfunt okoz vele... :D
na... ezután következett Apu tesztje... ovisokat tesztelnek egy buszos rajzocskával... mit ne mondjak... látsz egy buszt a képen... mindkét vége azonos... tökéletes a rajz... tehát, ha a lap középen húzunk egy vonalat, akkor a két végét egymásra hajtva, pontosan illeszkedni látod a nagyótót... vágod!? :) melyik irányba tart a busz? ím a kérdés...
megfejtettem... mert logika kell hozzá csak... abból is csöpp... de baszod, kis ötéves Apróság, hogy fejtse meg??? a másik meg... Apum engem tesztel le vele... nesze neked önbizalom... szeretet meg tisztelet... :) na, csak vicceltem...
mi volt még ma... jaaa... Pat... forgatja magát, mert vége lett a szerelemnek... annak, ami talán nem is volt igazán... de sosem lehet tudni... én meg az a fajta ember vagyok, aki hol ezt gondolja, hol azt... biztos szerette... de lehet pusztán csak az fáj neki, hogy kidobták... büszkeség... és balítélet... hm...
engem is dobtak már ki... aztán hazudtak is, titkolóztak... átvertek, leráztak, visszautasítottak... na és??? abban a pillanatban, persze én is szarul voltam... de a kudarcok, azért vannak, hogy építkezzünk belőlük... annyira nagyon építkezem már, hogy  felhőkarcolót tervehetek lassacskán... saját részre persze... gyere, együtt karcoljuk majd a felhőket! :$ ;) :D:D naa... elég...
tudom, hogy más helyett könnyű okosnak lenni... de basszus... elbaszta... vagy ha nem is konkrétan ő okolható ezért... de tuti, hogy rátett néhány lapáttal arra, hogy az ifjú elmenekült... sajnos nem látja be, hogy hibázott... na, nem baj... jön majd másik ifjú!
nekem is jöhetne már egy ifjú... :( szeretnék éjjel sms-t írni, hogy tudja az ijfúm szeretem... szeretnék bezsélgetni órákig telefonon... mert épp távol van, de mégis oly közel.. :( szeretnék utazni... olyan joooooh érzés, ahogy egyre közelebb s közelebb érsz hozzá... szeretnék oldalba vágni valakit, mert horkol egész éjjel... :(:)
na, de joh ez most így is... majd januártól! :) úgyis dolgoznom kell... visszatévedek mEskolcra... hátha... :)

leválllok már... éccaka van!
legyél joh s szobatiszta! csók sá-jen

... nem erősségem az ivás,
ezért mondják rám: 'te hibás!
magas sarkakon lé-lépdelek,
két nap alatt egyszer ébédelek.
a fajtám neve gyakran: idióta
gyere, menjünk ott egy libikóka!
hülyeségnek nincsen hátárá,
de, ha lenne se mennék tájárá.
rímfaragtam ó, de nagyon remek,
a szomszéd kölke meg rajtam nevet,
de megyek lekeverek neki egyet...

                versike by: s. :D

      reggelt!

 van ám az a pénz, amiért ma szívesebben maradtam volna ágyban, minthogy éljem a
megszokott szürke hétköznapokat... de sebaj... lesz ez még így se! :)
aprócska dolgoknak hatalmas erejük tud lenni, és én ezt hihetetlen módon szeretem!
Sok mindent tanultam, legfőképpen azt, hogy nem mindig kell hinni a jelekben...
Egy reggel, mikor kinyitottam szemem, megpillantottam a falamon csüngő
kék kis szöcskét, ölében a lila röhögő szörnyecskét, majd a
következő pillanatban jobb oldalamról a balra fordultam és
könyökömmel a falatról egy réteget lesimítottam...
bosszankodni kezdtem, de tudtam még van időm aludni...
becsuktam hát szemem, mély levegőt vette, majd kacajt hallottam a párnám alól...
ideje kelni! (:@)
Lassan benyúltam a párnám alá... egyenesen kupakját nélkülőző
labellómb, kinyomtam a szundit és lábam a földre helyeztem...
egyenesen a taknyos zsebkendőkbe, melyeket éjjel az ágyam mellé szórok...
remléve azt, hogy reggel emlékezni fogok helyzetükre...
Felegyenesedem félig nyitott szemmel a fényt keresem, mely a fürdőhöz
vezet. Nyitom az ajtót... kicsit keskenyebb ívben, mint ahogyan a lábfejem
helyezkedik... igen, egyenesen a gyűrűs és a kislábujjam között
meg is akad az ajtó szeglete... arcomon rajzolódik a mérhetetlen
fájdalom, de tovább haladok a fürdő felé... ez még nem a vég -gondolom magamban!
Ismét ajtó... keskeny ív... az oldalam bánja. Így jár az, aki hamarabb akarja becsukni az ajtót, minthogy bevánszorgott volna a helyiségbe!
Megérkezem és tükörképem gyors tempóban gondoskoldik arról,
hogy tettvágyam élénküljön!
Hajam kócosan bomlik arcomba, szemeim enyhe résben fürkészik, hogy
orrom mérete csökkent éjszaka a negyedére, vagy az orcám pogácsái
nőttek háromszorosára, míg tündérekkel kergetőztem vadregényes tájakon.
Lassú kézmozdulattal kifésülném hajamat a szemem elől, de sikeresen
beleütöm a mosdókagyló aljába. Fogkefém keresésére indulok, de nem látom,
mert a bögrében lévő fogkefék mögött elbújt az én gyermekem. Mérgemben
adok két pofon az arcomnak, mely meg is hálálja azonnali vörösödéssel...
Megfordulok... Mégis csak jobb lenne egy kávé, mielőtt hozzálátok a
szépítkezéshez, illetve az emberré faragáshoz! Lassan, de biztosan haladok
előre... esetlen lábam, immáron a bal lábfejem neki csapódik a
mosogép alsó részének... tovareppen a földön... a mosógép alja..
lehajolok, kámpicsorodó arckifejezéssel megsimítom lábam,
majd a csámborgó darabért nyúlok...
A mosogép ép, visszahelyeztem a darabot. Kilépdelek a folyosóra
a konyha felé veszem az irányt. A reggel további részében nemcsak a
cukrot adagolom rosszul, de a kávét is kiszórom az asztalra..
Lesöpröm a fenn maradó részeket a földre... Feleszmélek, mert a víz már
olyan hangosan buzog a mellegítőben, hogy a szomszédok is átkopognak, hogy
készítsek egy jó erős feketét nekik is, hamár üzemi méreteket ölt a víz,
melyet a gázra dobtam. Lassan kortyolom. A pohár alja jéghideg a tej miatt,
a pereme pedig forró a víztől. Élvezném a kissé kesernyés ízt, ha nem tapadna össze a szám a kissé tuhladagolt cukor mennyiségtől... majd újra
a tükörbe pillantok. Még mindig nem értem az orrom és az orcám méretbéli
eltéréseit, de rendkívüli örömmel tölt el, hogy már egészen nagyra tudom
nyitni a szemem és már nem csak a szempilláim suhogásást hallom, de a
szomszéd vérebe is rákontrázni hallatszik a kakas köszöntőjének.
Billegek, mert az egyensúlyom még nem éppen a legstabilabb, így a kávét
sikeresen világos, kissé áttetsző felsőmre lötykölöm. Fura fintor ül
az arcomra. Megkapaszkodom a konyhaszekrényben, majd mennydörgős hangon,
rettenetesen büszkén kijelentem, hogy "ez az én napom, jee"!

Voltak ám jelei ennek a meghamisítatlan kijelentésnek a továbbiakban is.
Nem találom a megfelelő ruhadarabokat. Van rajtam fehérnemű és egy darab
zokni is, mikor már félig belebújtam legkedvencebb nadrágomba és így
bohócokat meghazugtoló módon bicegek az asztalhoz, újabb korty kávéért, akkor döbbenek rá lassacskán, hogy 'nincs egy rongyom sem' - női szállóige - és hosszú percekig révedek a földre, mintha legalábbis a világ állna meg... setovább! Ilyenkor hirtelen feleszmélek és megkérdezem magamtól, hogy miért állok a szőnyeget bámulva, félig felhúzott nadrágban a szoba közepén...  
Sminkem készülőben, hajam kócosabbnak tűnik, mint azelőtt.
Cigarettámat kétszer ejtem el és háromszor taposom meg, mielőtt
a cukros barna löttytől összetapadt ajkaim közé helyezném, kint a természet lágy ölén.
Beleszívok két "slukk" erejéig, mire észreveszem, hogy meg sem gyújtottam,
de ekkor még halvány dunsztom sincs arról, egy szem működő tűzcsiholóm,
hol rejtőzködhet! Slukkkok, kávé, levegő... mmm, de szép is a reggeli forgatag innen az erkélyről! Mindjárt én is társulok a rohanó tömeghez... Beleborzongok!

A folytatás hosszadalmas lenne, így hát rátérek a lényegi mondandómra!
Jelek, melyek befolyásolják hangulatunkat és vele együtt akár egész
napunkat, drasztikusabb és elvetemültebb esetekben életünk teljes voltát is!
Nem szabad!!! 
Mindenki csukta már be maga mögött úgy az ajtót, legyen az bejárati vagy
társasházi nyikorgós, télen befagyós, gigászi üvegajtó, hogy ha kilép a járdára,
biztos benne, hogy egy galamb sereg híg salakanyaggal látja el a blúzza
gallérját, mert ez egy ilyen nap, Loreal: mert Ön megérdemli!
Ha netalántán ezt elkerülné, akkor összecsapja sárral egész testét a zebra előtt elszáguldó teherautó... vagy kamion... :)

De mi lenne velünk, ha minden egyes jelet komolyan vennénk!?
Akkor bizony minden második nap otthon maradnánk, és az lenne a napunk
egyetlen programja, hogy ágyunkba kucorodva oldalunkon a távirányítóval,
ölünkben laptopunkkal, egésznap csak azt várnánk, mikor hanyatlik le a nap.
Mennyi minden kimaradna az életünkből... Nem látnánk buszon rán kacsintó kis babucit,
nem mosolyogna ránk a közértben az a helyes fiú, akit nem rég a buszmegállóba
fürkésztünk szemünkkel titkon... stbstb.

Nem szabad, hogy hangulatunk uraljon minket. Fordítanunk kell!
Szóval történjen bármi is, sose nézd a rosszat, tekints mosolyogva a jóra, mert ott lapul 
az is, csak észre kell venni!  
Így majd könnyebben indulsz munkába, suliba, akárhova...
Nem számít, hogy be van dagadva mindkét lábfejed, mert lábtengózol a mosógéppel vagy épp nincs! Nem számít, hogy zöld lett az oldalad a fürdőszobaajtó miatt, vagy lila!
Nem számít, hogy a kukazsák a lépcsőházban szakad ki, persze a földszintig kibírta, tovább már nem... majd legközelebb gyorsabb leszel! :)
Nem számít, hogy felemás zokni van rajtad, amit mindenki lát a körömcipőben, mert Te tudod... trend lesz a kora tavaszi stádiumban! :)
Sorolhatnám még mi nem számít... de jöjjön az, ami számít!
A mosoly, a joh kedv... a bizakodás... a remény, hogy holnap már jobb lesz... még jobb! :)

unicum: csak pozitívan! ;)

mára elég belőlem ennyi... sájen és az ő johtanácsai címú rovatot olvashattad! :D
élvezetekben gazdag kellemEST! písz sájáná a bubujány

       mesemesemátkaa..

   
 némi családi sztori...
rólunk tudni kell... hogy bár egy család vagyunk... mi így heten... (három kutya is van... nevük Papp... füleske, májki, és a gonosz emberi tulajdonságokkal felvértezett frida) valamiért a johég, úgy alakította génjeinket, hogy nem szeretünk tudomást venni arról, hogy nem vagyunk egyedül... ígyhát...
reggel: pontosan hat körül... vegyük átlagnak a hat órát... néha apu korábban, vagy johval később kel! szoval ekkor indul pappéknál a nap...
anyum kel fel, készíti a kávéját, nagy gonddal... nem figyelve arra, mit dob nagy hévvel a csészéjébe... fehér és barna, ezt látja... persze mindezt akkor, ha esetleg félőrült bátyám még nem csinált volna neki... rádió bekapcs: danubius pirítós...
joh hangosan, hogy az ébredő valóban ébredjen! az alvó pedig szolidaritást érezve, feleszméljen! nálunk nem madárcsicsergésre ébrednek a családtagok és nem finom reggeli illatokra! nem! nálunk danubiusra és mikro szirénázásra... ajtó csapkodás, kiabálás... mert nem hallani a rádiótól semmit... tusolás... ruha kutatás... ez idővel megszokható... nade!!
néha tesóm, úgy gondolja... ideje nekem is kelnem velük, ezért beront hozzám és összegubózott testemre fekszik... úgy, hogy véletlenül se tudjak levegőt venni... mert a párnát is a fejemre teszi... bomböl, mint egy sárgalapos elvetemült idióta... mindezt földönkívülieket és hörgősmetálttrillázó egyéneket meghazugtoló módon... félg kinyitom a szemem nohmeg a számám és üvölteni kezdek vele, hogy takarogggyon innen... és végig kergetem a lakáson... persze ezt is elcseszem, mert elbotlok mindenhol ő addig fejen csap és kétszer picsán rúg... ettől idegbeteg leszek, majd jön anyám is... együttérzését kifejezve, fura kaján vigyorral az arcán... "miért kellett felébreszteni?" kössz, mutti... kisegítettél... eljön a hét óra... ekkor mindenki rájön, már a munkába igyekvők közül... hogy el fognak késni... ezt nyugtázzák is... és öt perc elteltével kapkodás indul... felváltva rohangálnak a fürdő között és a konyha között... hol tesóm borotválkozik a konyhában, hol anyum sminkeli magát... közben, be kell iktatni egy kutaetetést, mert az ebek, szétbasszák az ajtót... kaparnak, ráugranak... beugatnak az ablakon keresztül, hol elől, hol nálam hátul... összekapják magukat... tessa megkérdezi anyut mikorra kell menni-e... mondja, 7.30... mindezt 7.38kor... anyu is megkérdezi ugyanaezt tessától! neki úgy szintén... de a kocsi még bent áll az udvaron és még egy cigit is el akar szívni... lassan elérjük azt a pontot, mikor ők szépen dolgozóba mennek... de még előtte megkapom a napi teendőimet, szépen rangsorolva... visszafekszem... majd két óra zenehallgatás után, rájövök, hogy nem tudok már aludni... szoval indulhat a nap... másodjára!
 

egész johl elvagyok... rongálok néhány embert msn-en... de csak mert szeretem őket! :D
én így mutatom ki... (hazudtam!) :D
a nap javarészt unalmas... néha kapok egy-két telefont... vagy sms-t.. mit kikorra csináljak meg vagy, ha valami kimaradt a listáról, az ilyenkor utólag felkerül arra...

az este! apu tévézni szokott rendszerint, már ha a tévével való szinkron horkolás nevezhető tévézésnek... de ha esetlegesen, nyitva lenne a szeme, azzal párhuzamosan a szája is, mert mondja... mondja, hogy ő nem hallja! hozzáteszem... a hiradón és a barátokköztön kívül mindent normál hangerőn hallgat és néz... e kettő a nonstop bömböltetés tárgya! anyu a másik fotelben ül, tisztes távolságra hőnszeretett férjétől... én a kanapén fetrengek... hallgatom a zenémet és közben nézem a 'feketedobozt'... ekkor tessa gépezik... szoval... néha apu megszólal... kényszert érez arra, hogy anut zavarja tévézés közben... ekkor anyám, tüzet okádó szemeivel megcéloz engem... én meg alvást színlelek... rám ne nézen... nem én szültem, apámat... nem én akartam hozzá menni feleségül... viselje! :D:D
jön tessa... nincs gépezés... viszont magához ragadja a távirdát és nyomkod... sport és állatok között angalgunk... anyum felébred... mert bizony neki sem véletlenül néz a homloka a mennyezet felé... 'mér kapcsoltad el? hát nézem...' 'nézed, te...' jön a válasz... ekkor én szállom meg a gépet... és újabb semmittevés következik... hacsak nem bloggolok... mint moooost! :D

hát, ilyen egy áltagos napunk... sok apró momentum kimaradt, de egész joh lett gy is, a környezetrajz!
 

vissza msn... kicsit megrongálok valakit... tudják, már, hogy fontosak nekem! :) :*
élvezetekben gazdag kellemEST, addig én erotiks álmodom...
orcapuszedli by dájen!

... megint szól, megint megy, megint tart, aztán vad, megint szép, megint kell,
megint jó, aztán megy szét...    

megint jó, aztán megy széééét... hm, ismerős...
talán, mert félig én is ilyen vagyok... estére széthullottam... pedig a múlthetem már joh volt... lelkesedés meg johkedv... aztán letargia rulZ!
hullanak a mozZzaikok... mert nem látok semmit... unalmas szürke hétköznapok... amiből senki nem rángat ki... de igazából, ha arra várok, hogy majd valaki jön és karon ragad és visz... 'nesze, bzmeg örüjééé' címszóval... hát, akkor várhatok még egy darabig... de én meg nem akarok, már unom ezt...
mindez azért van, mert herci és janibá se sincs már velem, nem kapok agymosást minden este, hogy hülye vagyok és szedjem össze magam... a majom meg nem úgy agadolja a fejmosást, hogy az joh irányba tereljen... meg ő amúgy is más kategória... nem a barátom... mer ő asszonta... (majomvagy!)
szoval újabb elhatározás... de ezt most véghez is viszem... muszáj! :)
mivel nappalis vagyok, így megelékszem valami részmunkaidős melóval is... takarításban übermensch vagyok... (dikk, még németajkú leszek, itt nagy szorgalmamban... :D ) meeeg... lelkiismeretesen elvégzek mindent, amit rám bíznak, szoval jöhet bármi... ha találok melót, akkor már csak egy kis lakás kell... mivel laktam már mindenféle korosztályú, nemű, páros és páratlan egyedekkel... élettárssal... ezért most bármit (a szó joh értelmévben) bevállalnék... na joh, hazudtam...  :D inkább fiatalok kellenek nekem... sok! soksok fiatal... nem mintha joh lenne feszíteni cigivel a kezdeben az erkélyen, mert a wc épp foglalt... és nem mintha joh lenne hálóruciban osoni a konyhába ásványvízért éjjel... nem mintha joh volna a tévétől öt cm-re nézni a tiltott adót, hogy senki más, csak Te halld... ez utóbbi sosem történt meg... csak vicceltem... :D:D
de élvezem, hogy azt csinálok, amit akarok... olyan joh... szabadság! ah, ez az, ami lényegében kell nekem...
szoval, albi meg munka... és meg is oldva a nagy unalom, egyedüllét probléma köre... gyors megoldások by dia!
nyugodtan lehet hozzám fordulni, bárminemű problémát, seperc megoldok!!!
szerelmi, szexuális, anyagi, lelki... feljetsd el a bárányokat... dia, úgy tud hallgatni, mint senki más... :D majd, néhány szó... és megoldva minden! ;)
naaa, idei legjobb kampányomat le is nyomtam... de lehet karácsony előtt még benyomok egy akciót... jobban, menjen az üzlet...

fúj, de ronga lettem... pihenek kicsit...
élvezzétek egymást kitartóan, addig én erotikus álmodom...
lágyhomlokcsók by: sájáná :*

nohs!

 burjánzik a romlásvirág... fekete doboz lesése, ha kell 'ezervel'! ma ez volt legfőbb programom!
a tévézés, mint program nálam igencsaaak háttérebe szorult mostanság, így a mai vasárnap délutánt találtam alkamasnak arra, hogy megpróbáljak kicsikét tapasztaltabb lenni ezen a téren... hogy mit láttam? amit eddig is...
tudom, hogy ha felfújódom... espumisan gyöngyöt kapjak be... mert akkor "lőttek a puffadásnak" népi hagyomány szerint, böfögni vagy fingani kell... de ettől gyorsabb és kényelmesebb a gyógyszer... :) tudom, hogy a soproni egészségesebb, mint egy kiló brokkkoli, nohdehogy még azt is megmondja nekem, hogy "vizilabdában, mi vagyunk a császárok" és "nálunk élnek a világ legszebb női" ... azért nem semmi... cocolino "a bársonyos puhaság"... ha joh emlékszem...  ha tehetném cocolino-ba öltöznék... de sajna nem tehetem meg... tchibo... :) "a legtöbb mi adható"... nesze, kariajcsi... megisvan! ikszdéé
aztán tudom azt is, hogy "a macskák whiskast vennének" hm... váltsunk adót... hátha ott megy valami befogadhatóbb, maradandóbb... jön is... hasitasi nem kér kódot... geca, ha én ezt eddig tudtam volna... :) és kenegessem a bőröm minél több krémmel, mert "megérdemlem"... "ízzel, szívvel... Maggival" há, figyelj... tiszta szívből csulázol a vendéged kávéjába, hintesz rá maggit is... és elmaradhatatlan a pult mögötti röhögés és persze a vendég tudatlan, jóízű kávé kortyolgatása is... uh, álmodozom... mert, hát lélekben már dolgozom... :)
intelllligens mosóporok... megtalálják a foltokat! a mosogépet is megtalálhatnák és beleadagolhatnák magukat... ha már íkúharcosok! de ez már csak az én véleményem! régi nagy kedvencünk volt... legalábbis környezetemben élők többségének... Tibi finom... kezdetűűű... hm, biztos Lujza is úgy gondolja a szomszédban, hogy ha ő is ezt deríti ki hamarabb, akkor most nem fájna a feje a három sikoltozó gyerek miatt, na de hagyjuk is... :D :D  ma már más világ van... tibi nem különleges... de van helyette emesénk! ő már annál inkább! :D
anutám kapcsolgatott... apu felébredt, mert hát ez ilyen össznépi gezájresz volt... vagyis szabad foglalkozás a nappaliban! apu megszólal, hogy nem hallja a televíziót... anu válaszol, rendje-módja szerint... minek akarod hallani, két perc mulva hortyogsz!!! mondjuk úgy zárójelben... (anyu kiheverte a klimaxot, apu most heveri ki anyut...)
én viszont nem látom a műsort... mert mióta téhómfélefurma adás megy... azóta nincs műsorújság... és folyamat negyedképernyős üzenmódban nézzük anutámmal éppen azt, ami megy... mert ő mindeközben böngészi, hogy a nap folyamán mi folyt le és mi fog következni... az összes többi adón... .. . mivel már sötétben alig lát, így néha kikapcsolja az egész rendszert, mert azt hiszi joh gombon van az ujja... néha benyomja a 2045. csatornát... néha átvált kossuth-rádióra...  fennhangon ümmmgetek egyet... anu nevet... és ülünk percekig a sötétben... mert, anu nem tudja visszakapcsolni... felpattanok és beizzzítom a rendszert, újfent... szoval élvezetes a tévénézés...
apu horkolni kezd (valóban két és ötperc eltelte között kezdődik a sziréna), anyu megtalálja a csatornák között a legjobbat m2! omega,omega,omega című magyar filmet... azisfasza! még perverz gondolat sem voltam, mikor ilyen muzsikákra rázták loboncukat szüleim... nekik öröm, nekem mélabú...
rádió hallgatás és rejtvény fejtés... ez volt a következő program... jöttek ám itt is a reklámok, noh meg  a kívánság műsor... danubius rulZ! amíg van! jöttek a kívánságok... "kérnék egy számot..." majd én mondok helyetted számot: hetes! istenkém... legalább választanál eg ynyomorult muzsikát... ne mindig ákon-bjutifulja mennyen már... "lillának üzenem, szeretem!" mondd meg neki,  vazzz... ne üzengesssél... gondoltam magamban... meg aztán hangosan is morogtam... jött is Tessa... "mivan?" kérdezi... semmi, mi a büdöslófasz lenne... válaszolok... aranyosan! :) "teee, ökör!" jött a válasz... úgy, szeretjük egymást... :D de am, télleg... csak mi így... nem puszilkodós, ölelgetős... nyáladzással...
nagy unalmamban megettem három!!! 3, azaz kettő plusssz egy... tányér levest... és két kis tányér sült krumplit... és még mindig éhen akarok pusztulni... lehet terhes vagyok??? hm, gondterhes, ja... ha mégsem, hát én vagyok a 21. századi szűzmária... oh, bbbocsmá Dzsízász... nem szidok én senkit, neeem! csak érted... a csoda, az csoda! :D
na, megvoltminden... amit érdemesnek tartottam megemlíteni a mai napomból!
asszem... kicsit pihenek... húz a fejem és rettenet melegem van... napszúrás kilőve... viszont... a meleg káros hatással van az agysejtekre, esetemben... megbolondulok, fogalmazzunk így!

nah, élvezzétek egymást kitartóan,a ddig én erotikus álmodom...
overdose, ahh.... :D fúúúúj... tünnyél!
csókol, nemes egyszerűségében sájen!

   hella!

már amikor hazafelé tartottam meskolcról... mivel nem tudtam aludni,  már akkor elterveztem... az előző éjszakát megörökítem... rendkívül humoros oldalról megközelítve az eseményeket... de, ahogy beleágyaztam magam gigászi gondolataim karjaiba, rá kellett jönnöm, hogy nehézkesen lehetne humoros oldalról megközelíteni az olykor, szörnyű valóságot... .. .
na, neeem... tuhldramatizálásról le kő szoknom... ha már a lassan 20éve tartó körömrágásról le tudtam, csak le tudok a dramatizálásról is... :)
kutaetetés... mmm... megszakad a gondolatmenet... a cikkcakkos, ami van!
szoval... röpke 20perc és ím, itt leledzem újfent!
valami furcsa véletlen foytán életem során, mindig erősebb személyiségű emberekhez húztam... barátok tekintetében is és párkapcsolat tekintetében is... szeretem, ha a körülöttem lévők, magabiztosak, szókimondóak, tájékozottak, tapasztaltak, értelmesek, gyakran johval értelmesebbek, mint én... de évek során mindig rájövök, és azt hiszem, mindegy is, hogy miért... és hogyan... de rájövök, hogy az, akit én szerettem és tiszteltem, az egy átmeneti időszak szülte személyiség volt csupán... lejárt az ideje, elavult, mint nappalink ódon csillárja... mint a trapéz nadrág a londoni divattervezők számára... vagy, mint a ... érted, nem? na... johvagy!
voltak szerelmeim, idővel elmúlt... mind a szerelem, mind a visszonzatlanság okozta keserűség, mélabú... ésatöbbiésatöbbi... csalódtam bennük is, magamban is... a kezdetleges képmutatás eltünt és a való már nem volt olyan rózsaszínködös álomba illő, mint amilyennek én szerettem volna... magamban is csalódtam, hisz én még szerettem így is azt, aki engem így sem... (ez sem tuhl értelmes, de sebaj.. én értem...) de az effajta csalódás még nem egetrengető... megeshet bárkivel... az első nehéz, a többi már könnyen (könnyebben!) megy... (remélhetőleg) de amikor az ember szívéhez növő "legjobb" barátnő, drasztikus változásokon megy keresztül, megállíthatatlanul haladva afelé, ahonnan már nincs visszaút... ott van a nagy bibi!
P. megváltozott... nagyon! legalábbis úgy érzem... és nem, nem az én elvárásaim nőttek... őszinteség és őszinteség... ez általában, amit kérek... jah, meg némi tisztelet és csöpp szeretet... norma!
én elhiszem, hogyha szerelmes az ember, akkor önzővé vállik... de ha az én legjobb barátnőmnek hatalmas szívfájdalma van, mert magányos... akkor nem dörgölöm az orra alá, a beteljesült szerelmet, mely a levegőt izzítja környezetemben... és nem áradozom neki folyton-folyvást arról, mennyire boldog vagyok és nem teszem ki annak, hogy... ahh... dühös vagyok... sosincs rám tekintettel! egy barát Veled örül és vígasztal a bajban... én örülök Neki, Nekik... de ez már sok... sokk! és most mondhatnátok, miért nem szólok neki, ha annyira nagy barátnők vagyunk?! mert van, amin nem lehet változtatni... az önzőségen és azon, hogy valaki más keserűségéből táplálja sugárzó önbizalmát... és azt hiszem, ha valaki ilyen... megérdemli a párját, aki valósznínűleg hasonló jellemű... és nem, nem kívánom minden nap a társaságát élvezni... nem fogom megváltoztatni, nyílván neki így joh... nekem kevésbé... de majd változom én is, idomulok az emberekhez... adom, amit kapok... (wehhheee, felhúzott szemöldök, köcsög sunyi mosoly...)

hm, általában eddig terjed mélyről jövő arcon kopő geciségem... hogy leírom a nagy elhatározásom, hogy mától köcsög ribanc leszek... majd semmi sem változik... :) nem fordítok hátat, mert nem tudok... nem azért, mert egyedül maradnék... voltam sokszor egyedül, barátok nélkül... ezért nem tudok beszélni... (fintor) de szeretem annyira, hogy mellette állok és segítek neki, hogy ne bassza el az életét az abnormális viselkedésével... na, ennyit a nyavajgásról!!! elégedetlenség rulZ! nohmeg lávsztorííí nyálban hempergetve! :

kellene nekem munka, meg albérlet... le kell kötnöm magam, mert meg fogok bolondulni... és hülyeségeken agyalok... igaz, én mindig hülyeségeken agyalok...
vagy inkább költözzem más városba... ne is meskolcra?
új hely... új munka, új lakás... új emberek, új dia... nem, a régi dia... a vidám, kis idétlen... assszem jövő tervezésről ennyit... :)

asszem egy óra múlva visszatérek és írok inkább egy 21. századi tündérmesét... csak miheztartásvégett... ne a melankólia uraljon már egy sájen blogot!

élvezetekben gazdag kellemEST! by: sájánáááá

       nah, bele a lecsóba... (vörössel, hogy az érzékeljük ma az érzelmek fognak dominálni... és mert a lecsó is ehhez hasonló színű... :) )
ma kiváltképp foglalkoztat két téma... sajnos, itthon egyedül senki sincs, akivel megvitathatnám eszméimet, így hát írok... két énem van, két különböző.. majd ők rendet tesznek! hm..
nemek harca... nem vagyok egy amazon típus, igaz sokan mondták makacsságom egetrengetőőő  és az igazamért is kiállok, de ettől még nem vagyok harcos mazon... szoval nemek harca... férfi és nő... tudjuk, férfinak a nő, nőnek a férfi kell... hogyan lehetnének egymáséi... hisz mindketten más akarnak... no, de félretéve a nevetésgesen szörnyű ostobaságokat... mostanság rettentő nagy unalmamban sokat olvastam arról, hogyan is hódíthat meg egy nő egy férfit, vagy hogy pontosítsuk... a kiszemelt férfit!
nem direkt olvastam ezen témáról... egyszerű horoszkópot kerestem... tudjam mire számíthatok holnap a csillagok állása szerint... és lám! férfiak... hódítás... szerelem...
bennem felmerül a kérdés ilyenkor, miért kellene nekem vagy bárki másnak is hódítani?!
meghódítottak anno birodalmat... uralkodás céljából! de manapság már erről nem beszélhetünk... nem az a világ van! (hogy nagyanyáinkat idézzem!)
én személy szerint nem akarok senkit sem meghódítani és nem akarok birtokolni...
én azt szeretem, ha önmagamért szeretnek és nem kell mindenféle praktikákhoz fordulnom azért, hogy szemet üssön az én létezésem... van személyes varázs vagy mi... de lehet ez is már csak az én fejemben létezik... (szájbiggyeszt!) 
és mikor ezt barátnőmnek is elmondom, furán néz rám.. 'mit akarsz te akkor? hogyan akarsz palit szerezni magadnak?' hm... fintorgok egyet... és itt kapcsolódik az eddigiekhez a másik kedvenc témám... barátok és tanácsaik...
nem vagyok hódító típus, nem egy NagySándor, lehetne mondani... hát, nem! :)
és mikor elhagyja a számat egy kissé kesernyés ízű sóhaj, akkor megkapom a magamét...jönnek a baráti tanácsok! miért nem vagy nyitottabb és csinosabb, miért nem változtatsz a viselkedéseden... a fiúk, ezt és ezt szeretik... blabla... mmm
könyörögöm... ezt valaki tényleg komoylan gondolja, hogy létezik valamiféle sablon, amit rá lehet húzni a férfiakra... mindenkinél beválik és mindenkinél sikered lehet???
igan, van aki elhiszi... mert a csapból is ez folyik és a cosmoból (ami valaha joh magazin volt... mondom valahaaaa) ez kúszik a kozmetikus padlóján, de a fodrász ollóját is ez simogatja és az üzletekben is mögötted suhan... elhisssszük! mind!
így változik személyiségünk, ezért bolondulunk meg, elveszik belőlünk a természetesség, az ösztönös cselekedetek sora, mindent megtervezünk... majd hiba csúszik a gépezetbe... a joh felépített légvárunkat ledönti egy torzult arcú, sikítva kacagó dagadt ovódás... hm... most mi lesz? kétségbeesés... sírás, rívás... depresszió!

és miért? mert magunkénak akarunk tudni valakit, valamit... én inkább maradok természetesen egyedül, mint képmutatóan párban...
aah, ismét egy lázadó korszak... sosem növöm ki...
húz a fejem... lehet lejárt szavatosságú szalámit ettem... kicsit elvontak a gondolataim...
beszélnék... de most nincs itt senki... :(
csók!

   noh...
rettenet beszélhetnékem van... ott van persze a méteres teddimaci az ágyamon, ami akármelyik szögből nézed, minidg a szemedbe néz... meg ott vannak a kuták az udvaron... akikhez beszéltem ma is... cigivel a kezemben, mutato magamra, ölelést kérvén... erre a másik irányba vágtatnak, mert a napfürdőzés fontosabb...
mondom a vénnek, Frida nem szabad... már nyílik is az ajtó... apu szendvicseit meg szaglászta... ma rendes kölök volt, mert nem lopta el őket... az alufólia rémisztő volt... tapad a szájszélre, szájpadlásra, nyelvre... nem ízletes... én is tudom, mert ettem már mohón szendvicset... szoval... beszéltem ma minden mozgóhoz, mozgathatóhoz... forgószékhez, amiben nem lehet úgy ülni, hogy kényelmes legyen... beszéltem a kutakajához... amit rendszeresen szarrá forralok... mint a vízet is, amit felteszek forrni, hogy majd iszok finom kávét... majd msn miatt ott hagyom és elpárolog... arra szoktam rohanni, hogy bűz van és zörög az üres vízforraló... kicsit bohóskás vagyo... :)
ma olvastam... mindenféle horoszkópot is... mert, már dögunalom volt, meg a cigim is fogyatkozott... mert anyum is azt szívja... mondja, mennnyünk cigizni? mondom, ja... de rendes, hogy szól... cigit is hozol? mondom van neked... az nem olyan!!! ez a válasz... ezen meddig gondolkozhatott míg ilyen frappáns indoklást kitalált... védőügyvédnek is mehetne, de nem szabad hangoztatnom... mert dühbe jön, hogy én gúnyolódom és két hétig azt eszek, amit találok... vajas kenyeret, vízzzzel... :)  hííí. elkalandoztam...
jaa... olvastam... ilyen holdhoroszkópot meg karmát... meg hogyan hódítsuk meg a férfiakat című dolgot... csak kíváncsiságból... mert, hát nő vagyok... asszem... igaz, ma kaptam iwiw-en egy körlevelet, amit csak fiúknak szántak... valahogy belekeveredtem én is... nem tudom a külsőmön kellene változtatnom, vagy nevemen? nem, nem sájen a nevem... diána... nem hinném, hogy dénesnek vagy dávidnak lehetne olvasni... na, de ne akadj már fel minden szarságon, he?! mi lesz így belőled? :D
olvastam, na... hogy én mennyit tudok mellébeszélni... írni...
és asszonta a horoszkópom, hogy hatalmas gigászi nagy szerelem várható, hó végén... ahan! meg lesz az igazi! ahan... :D:D én bele tudok szeretni egy ruha daraba is meg egy parfümbe... no de, hogy oltár elé álljak vele, egy 150 fős násznép előtt... na erre még én sem vagoyk képes... pedig... hülyeségben én sem vagyok egy elveszett lélek... szoval várom a havunk végét... :$ valami most kezdődik el... :) :$ :* lúvvvv... <3
hűűű, gurgulászik má nekem is a csepppecske a homlokomon, nyugoccság van...
pihenek kicsikét... mer széjjel van az elmém... dolgozik ajobbik énem!
az a kurva, cska szólok! :D
kussolj, örülj, hogy ott vagy... nem itt!
csók!

    nohs, még fel sem ébredtem... de már újra gép... bekapcs...
ma világ megváltás következik... amolyan lájtosan, én-módra! hm..
azt hiszem bizonytalanságomból és naivitásomból fakad, hogy képes vagyok sok mindent elhinni, ha azt más "rettenet bölcs" emberek kellő magabiztossággal állítják... nem is kell bizonyíték! amint kétkedésemnek hangot adnék, jön a költői kérdés: "nem bízol bennem?" ó, de...
szoval sok mindenben hiszek, sok mindent elhiszek... látszólag...
belül azonban dolgozik az én kisemberem... ezért gyalok az apró szarságokon... és ezért kombinálom tuhl a dolgokat... össze-vissza beszélek és cselekszem... sebaj!
lényeg a lényeg... (ami a bejegyzéseim többségéből elveszik, mire lejegyzem őket... :) ) van amiben maradéktalanul hiszek... ó, az én álmocskáim... (trend a rövcsizés, mivan anyáddal??? nem gúvad szem... tanul, csendben!)
na... nem kell itt fujjjogni... ne hidd, hogy merész vágyakkal teli buxa vagyok én... amire vágyom, azt meg is fogom valósítani... mert van, amihez csak némi kitartás kell meg némi anyagi háttér... némi... igen... relatív... kinek tízezer... kinek tízmillió... és vannak olyan vágyaim, amikhez mások is kellenek...
és itt van a nagyobbik gond... sok mindenről lemondtam már rövidke életem során... volt, hogy egy tábla csoki volt az, amit hagytam, hogy más vigyen el... volt, hogy egy darab parfüm volt a polcon, amiért ketten nyúltunk, elvettem... a lány szomorúan nézett, majd odaadtam neki... mondván, nem is tetszik annyira... olyan boldog lett... hm.. boldog! jelenleg én is erre vágyom, hogy boldog legyek...
nem sok minden kell hozzá... néha egy kis ajándék, egy mosoly, egy nevetés... amolyan idétlen harsány, mint az enyém... esetleg egy ölelés... és néha Mások kellenek hozzá... és van mikor lemondás kell hozzá...
új napra ébredtem... én ma lemondok arról, hogy valaki mással legyek bolond boldog! ma: egyedül próbálkozom.. nem kell más, nem kell senki más...
egyedül sétálok, nézem a kék eget... nézem a bolodg embereket!
mosolygom rájuk egyet, mosolyukból pedig én is erőt merítek...
melankólikus hangulatomat feldobom egy forró kávéval...
aztán integetek annak, ami elmegy... és várom mi jön..
egyedül!

  csak a szokásos...
   késő esti összegzés... pontpontpont effektus!
   szoval vannak nekem barátaim, akik ismernek és szeretnek..
   faj- és bajtársaim...
   van két maca meg én... van egy szerencsés és két szerencsétlenebb...
   van a realista, a pesszimista meg én az álomkóros... :)
   nem, nem született feleségek vagyunk, de épp ez a joh bennünk...
   Patnak épp új fiúja van... megy az álmodozás, ábrándozás...
   el is meséltem Patnak, hogyan képzelem el az esküvőjüket...
   két kettébaszott koszorúslányt kell elképzelni, kik már az esküvőn ittasan csetlenek-botlanak a magassarkakon.. párjuk az nincs, mert... nincs!
szoval, mi akik a zsongyzsebkendőbe fújjuk percenként az orrunkat, keseregve, hogy sosem lesz férfi, ki minket oltárhoz vezetne... de az ital is dolgozni fog erősen, így egymás derekába kapaszkodva járjuk a néptáncokat, kurjongatva hangosan... ez még mind semmi, de hogy a másnapi bestoff hír rólunk szóljon, tuti összeverekedünk Pati mennyasszonyi csokrán... annak ellenére, hogy kaktusz van annak közepében... :) szép lassan eltelik az est... másnap kezdődik a nászút... mivel mi nem valószínű, hogy valaha is megszállunk nászutas lakosztályban, így magunkat a repülőgép után kötve, mi is más éghajlatra távozunk... kivesszük a másik nászutas lakosztályt, mondván... a gyerekeknek is részük legyen a
    luxusban... :) szoval... a nyaralás is adott a jövő nyarat illetően... 
    na, de a továbbiakban mi lesz... lesz a feleség és két szingli... 
    kezdődik a családalapítás... amiben csak nem vehetünk részt...
    bár... megkezdődik a babaprojekt.. jön a név mizéria... a babarucik vétele...
    "nem tudjuk még a nemét sem, de a két ökör már megvette a létező összes
    tipegőt, amit a piacra dobtak idén..." mondja majd a kedves férj! :)
    aztán... megszületés... hog ypörögjenek az évek... (év.. hónap inkább... bár,
    mire Pat kihordja a bébit, addigra lehet évek telnek el...) :D
    szoval születés... nem kukoricásban, mint anno én...
    szovaaaal... keresztelő! kersztszülőőőők??? én és Pálm árván...
nebasszmár, hogy két keresztanyja legyen... az azért már tuhlzás... :) szegény cseppség még meg sem lett, de már bünteti a sors egy lezbikusnak hitt, szerencsétlen sorsú keresztanyuval... ami azért alakult így, mert a megegyezés és kompromisszumra való hajlam kimaradt génjeink közül, születésünknél...
szoval a Babu má örülni fog! nagy családba született! :D
hm..  nem is merek tovább lépdelni elmém kietlen tájain... 
sosem lenne vége... és még attól tartanék, hogy jóstehetségem beigazolódna...
szoval maradok a mánál... a vágyakozásnál... a reménykedésnél... 
ma johl érzem magam... kihasználom hát és merek nagyot álmodni! olyan igazit!
lépek tovább... élvezetekben gazdag kellemEST! sáj:*
  

      Háló?!
 
 ah... most leírhatnám, hogy miért... hogyan kezdődött, és hogy kinek... mit!?
de ehhez most nincs kedvem... szoval ugorjunk egyet-kettőt...
írós gyerek vagyok, nem sokat beszélek... de egy-két beszólásom már akadt, amiért kaptam 'büszke leheccc magadra' hátbaveregetést!
gyermekkoromban kezdődött... a helyszín a kerti kukoricás:
Tessa, aki akkoron már érett férfinak számított első osztályosként is, szoval ő talált meg... "Anya, mozog itt valami!" erre Mutti: "Várj, nézd meg... agyon ne csapd a lapáttal!"  hát így lettem családom tagja...
joh gyermek volt, nem volt sok gond velem... néha elestem és véreztem itt-ott...
néha kidobósat jáccottam a cumisüveggel... zsírkrétával kreatívan átszíneztem a falakat, amik évekig díszítették a szobákat...
nálunk nem a macska túrta ki a virágföldet az cserépből, hanem szerény személyem kóstolgatta végig, mind a negyvenet... :)
oviban még johl teljesítettem, igaz a fotóstól rettentően féltem és mindig sírva fakadtam, azt hitték... a vaku nem tetszik... csokival kínáltak... de a bömbölés jobban feküdt, így rázendítettem... nem tudták, hogy a bajszos, szakállas úriemberek rémítenek meg... :D
johl ment az isi is... egyeseket is ritkán kaptam... mert nem írattam be, vagy ha mégis... kreatívan négyeskét alakítottam belőlük...
gimiben sem volt probléma... voltak überfasza barátaim, akikkel kocsmázni jártunk... és tracspartikat szerveztünk... már akkor is gigászi beszólásaimmal emeltem az est fényét, így hát... csendestársnak kiváló voltam!
ott kezdődött lelkiszemetesláda projektem is... ami egészen mostanáig húzódik... így hát keveset hallatom nyafka hangom, viszont annál többször borzolom a kedélyeket humorosnak mondott irományaimmal... :D
Éccsanyám szól... kóstoljam meg főztömet... mmm, majdha tuhlélte mindenki, akkor én is beleütöm kanalam... :D
felgöngyölítettem huszonéveim szeritszámát... asszem nem mélyedek bele jobban, így is rém unalmas... de lesz ez még így se...

ucccuneki... jöhet az estebéd!
hasznossá teszem magam... legyél joh s szobatiszta!
élvezzétek egymást kitartóan, addig én erotikus álmodom... :* pacsih