nohskéremszépen, akkor lássunk hozzá... d(^˛.^)b
    itt ülök és merengek... hogyan fogjak hozzá... tegnap és tegnap előtt is akartam írni... de már késő volt, mikor eszembe jutott... már félig aludtam is talán... akkor jöttek a gondolatok... most is jönnek, de ilyenkor már nem hangzanak olyan frappánsan és nem hordoznak olyan sok mondanivalót, mint azokon az éjjeleken...
                 de ismét nem mondtam újat, mert az idő valahogy ebben a dologban is inkább bont, minthogy építene és formálna... megszoktuk!
    ma azt mondta p. barátném, hogy már csak az álmai tartják életben... ott olyan szép minden és úgy szeret aludni, mert mindig álmodik és számtalan izgalmas dolog történik vele... mosolyogtam magamban...
            nem ismered őt, így azt mondanád... depressziós és mily szörnyű, hogy nem segítek neki két kézzel... én azonban ismerem... az, hogy lusta elmenni dolgozni és ezáltal pénzt keresni magának, melyből vásárolhat kénye-kedve szerint csini rucikat és mehet bulizni, akár számos más városba, nyílvánvalóan szüli azt a problémát, hogy nincs pénze... így öröme sem... unatkozik és ezt rettentően gyűlöli... hm, sajnálom... majd talán egyszer valaki felnyitja a szemét... én próbáltam, de durván megkaptam a magamét... úgyhogy... nincs kedvem tovább segíteni... majd kilábal a szürkeségből... de kétlem, mert nem egy születettfeleség ő sem... .. .
                    olvastam ma blogot is... szokásom... tudom, hogy tudod... :)
       ott is szürke volt minden... szeretem a szürkét... magát a színt és az életformát is valamelyest... de lehet csak azért, mert kénytlen vagyok elviselni... sajnát magam miatt...
az ifjú fiú... aki a postot írta... teljes mellszélességgel harcolt azért, hogy Ő ne legyen szürkekisegér, mert az milyen szörnyű... Jesssszus!
a gondolatai szerint... minden egyes ember egy csoda... (nem kizárt! de ne csodáljak egy sorozatgyilkost... és egy pedofilt sem, köszipuszi) szoval... csoda! mindenkiben lakozik valamiféle erő... ezt az erőt, ha felismeri és mások számára is elérhetővé teszi... tehát kinyilatkoztatja... (uh, micsoda kiba..ott szektás toborzó szöveg... :D) akkor bizony ő különleges... nem szürke, nem átlag... ha mindez igaz volna, akkor bizony csak szuperhősök szaladgálnának az utakon... és mi volna ezzel a baj???? az, hogy elvesztené varázsát a különleges... és nem csak a szó, de az is, aki megtestesíti... egy szó, mint száz... nem lennének különleges emberek, ha nem lennének szürekkisegerek... és én inkább legyek szürkekisegér... de ezáltal én is naggyá teszek valakit.... és ez qrva jó érzés... :D jahj, igen... hogy nem minden ember képes fellelni magában azt a bizonyos erőt... ezt nem tartom valószínűnek... inkább csak különbség van aközött, hogy valaki atomfizikus esetleg valami feltalálója vagy csak egy egyszerű egyén, akinek varázslatos a mosolya, méghozzá olyannyira, hogy még a halott is feltámadna, ha láthatná... hm... én nem keresem az erőmet... én nem akarok echte különleges lenni... az olyan, mintha néger akarnék lenni, ezért sárral kenem magam... nem eredeti csoki! az nem csoki!
ez a fiú, direkt különleges akar lenni... szerinte többre hivatott, mint hogy átlagos legyen... én úgy sajnálom... és tényleg megszorítanám a kezét, mikor majd annyira nagyon fájdalmasan zokogni fog a felismeréstől, hogy ő is csak egy szürke folt az ég ritkán szivárványos tengerén... de nem tehetem... nem gátolhatom meg, hogy tapasztaljon csalódásai által... kell a csalódás! mert picit másképp látni utána a világot... észreveszed a fűben a pici ibolyát... finomabb a reggeli kávé... és akiket eddig "csak" szerettél... azokat most mindennél és mindenkinél jobban... és fuh, de jó, hogy vannak neked!  ugye? :)          nyílik a szem, nyííílik...
                   lehet tévedek... sosem tudhatom... tudhatod... 

            
              uhhh... jó kis d&b dübörög mellettem... bennem...
kisskissbangbang... megyünk aludni? elég belőlem, ugye? föh... választ nem kértem... :)
kellemEST! csókom hömlöködre reppen...