HTML

Eszmeráldá visszavág...

meg- és tuhl- de legfőképpen átélni az életet... ahhh... :D

Friss topikok

  • Pinczes.Laszlo: Egyszer találkoznunk kell mostmár, mert úgy érzem, a világháló leküzdhetetlen kommunikációs gátaka... (2010.08.09. 23:13) ..világok..
  • Svenson: A cosmo megmondta:D (2010.07.24. 03:54) déjá
  • Svenson: megértem* :$ (2010.06.12. 17:43) terek...egyterűek és többterűek
  • Sájen: Öhhhm... azt hiszem ez már sok volt, és kissé erős... de azért köszönöm! (2010.06.04. 21:03) mézédeskeserűség
  • Sájen: @Svenson: Hm. Megfogtál.. Nem hinném, hogy ilyen téren összehasonlításokba kellene bocsátkoznod N... (2010.05.26. 20:50) verze túúú

Linkblog

2010.05.04. 14:11 Sájen

mézédeskeserűség

         van egy fiú... és van egy lány...
  a fiú azt mondta, nem találkozott még ilyen lánnyal... hihetetlen érzéseket váltott ki belőle... szereti minden egyes megnyilvánulásást... szereti!
a lány is szerette... kapcsolatuk szépen indult, majd hirtelen a lány rideg lett... és úgy gondolta, hogy akit elhagyott a fiú miatt, most vissza szeretné kapni... elhagyta hát az aktuális barátját a régiért... a fiú nehezen tudta feldolgozni... sokat mesélt nekem róla...
arról, hogy talán lehetett volna másképp is... lehetett volna szép és joh... de legalább csak kicsivel kevésbé fájdalmas...
barátok lettek hát... a lánynak sok barátja volt ez idő alatt, míg végül egy kellemes barátság alakult a régi szerelem helyén... a fiú még mindig szerette... nem akarta elveszíteni, így még a mézédeskeserűség is kellemesebbnek bizonyult, mint az üresség, amit a hiánya okozott volna... remélte, hogy talán egy kis idő... majd meghozza az újabb esélyt! az egymásra találást... véletlen közös esték alkalmat szültek... ismét szerethették egymást kicsit...
néhány kóbor numera fellobbantotta a vágyat a fiúban... hitte, hogy most minden más lesz... a lány azt mondta szereti... de csak, mint legjobb barátját...
a fiú igyekezte palástolni keseredettségét és erőltett mosollyal bólintott, hogy ez valóban csak barátság... nem akarta veszni hagyni a dolgot, hisz fontos volt számára a lány... talán mindennél fontosabb...
úgy döntött a lány, hogy szerencsét próbál... így németországba költözött... ott dolgozik... néha haza látogat, de a szerződése legalább egy évre szól...
a fiú nem tudta mit tegyen... a lányt nem lehetett lebeszélni a tervéről...
mi lesz most a fiúval, kivel fogja tölteni a szabadidejét? a lény távolabb van tőle, mint az ő valaha is hitte volna... minden idejét a számítógép előtt tölti, hisz egy percet sem akar elmúlasztani a közös beszélgetésekből... szüksége van a lánynak rá... de még inkább a fiúnak a lányra! a barátok invitálására nemet mond a fiú, hisz ott van neki a lány...
a lány azonban új fiút talált magának... szerelmes lesz... érzi...
örömét a fiúval osztja meg... azzal a fiúval, ki talán mindmáig ugyanúgy szereti... persze ezt sosem mondja, de szemében tükröződik a fájdalom... a keserűség... a remény vesztettség...
egyre kevesebb ideje marad a lánynak a fiúra... a fiú várja minden este... de a lány már nem gondol annyira a fiúra... hisz van más... van jobb!

könnyes szemmel írom ezt a blogot... annyira fáj... a szívem majd megszakad!
és ölni tudnééék! ő az enyééém...
mit tettél vele?
meg fogom védeni tőled, nem hagyom, hogy tönkre tedd!
sosem állllltam bosszút senkin, de rajtad fogok... és addig taposlak, míg élet van benned...

hasonlót éltem át, mint ő, de az fele ennyire sem fájt...
vigyázok Rád, míg élek!
Szeretlek!

4 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://ucccuneki.blog.hu/api/trackback/id/tr451973880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pinczes.Laszlo 2010.05.14. 21:21:25

Ejj de nem szép sztori az ilyen...szerepeltem is már hasonlóban...sőt, barátom is szerepelt már ugyanebben a sztoriban. Igazából felváltva voltunk ugyan annak a történetnek a főszereplői. Szar volt, nem vitás, de már happy end van.
Jah, nem, nem esküvő, és boldog párkapcsolat, hanem elengedés. Az ilyen nőt el kell engedni. A helyén tátongó üresség fáj, de a buta reménykedés viszont magához láncol. Az első verzió fáj, de begyógyul, a második verzió kicsit fáj, de magához láncol, és minden egyéb lehetőséget kizár a látókörödből. Megöl, elsorvaszt...hazugság lesz az életed.

Tanács:
1. Ne pofázzak bele abba, amihez semmi közöm
2. Kitépheted a csaj haját, de a fickó a balfasz
3. A Srác döntése, hogy melyik utat választja a kettő fent említett közül, nem a csajé.

Sájen 2010.05.15. 22:33:20

@Pinczes.Laszlo:
Hmm... nem első alkalommal keveredünk, mi itt vitába... nagy ellentét húzódik kettőnk között, te sokat beszélsz, én nem... neked nagy a fejed, nekem meg szép... xD (vicceltem!:*)
Öhm... nálam a TestVéri szeretet másban mutatkozik meg, mint úgy általában.. sosem dobálózunk nagy szavakkal, nem csókolgatjuk egymást és nem ölelkezünk, de egy-egy félmosoly a világot jelenti!
Tudom, hogy mi a megoldás... de alkalmazni is olyan könnyű, mint kimondani? Ha így lenne, nem lenne problémánk! A felejtés éppolyan, mint a szerelem... nem lehet erőltetni, majd jön magától... ha jön...
Hiba valakit szeretni tudva, hogy hibázunk? Inkább hiba nem merni szeretni valakit félve, hogy hibázunk!
Az, hogy szerintem a "lány" felelős, jelen esetben természetes... az, hogy kitaposnám a belét, az is... :) tudom, hogy egyszer talán feledésbe merül majd, ha a "hölgynél" lesz valaki jobb, de addig még sok víz lefolyik a dunán...
Hogy egy igazán jó ember válik áldozattá, ez belőlem dühöt vált ki, és a szarházi ember az az... azt nem kell védeni! válaszod kicsit ambivalens volt... de lehet csak számomra... az enyém meg kusza, mert rászoktam a beszédre, az írást pedig elfelejtettem...
Köszöntem a belepofázást, még mindig nincs terhemre, hasonlóan "utálatos" teremtés vagyok én is... mindig mindent olyan nagyon jól tudok, mint senki más... :)
kellemEST László!

Pinczes.Laszlo 2010.06.03. 09:26:58

1.Nem azt mondom én, hogy szopjon a szőke herceg, és szopasson a gonosz boszorkány....csak szokás szerint a saját felelősségre akarom felhívni a figyelmet. Vagyis hogy az a boszorkány dolga, hogy gonosz legyen, a mi dolgunk meg az, hogy ne hagyjuk, hogy kibasszon velünk. Nem a víz a hülye, ha a kacsa nem tud úszni...A vizek már csak ilyenek, el lehet bennük merülni, beléjük lehet fulladni, de hiába tépjük meg őket, ez nem fog változni. Meg kell tanulni úszni, vagy nem kell vízbe menni. Arra számítani fuldokolva, hogy majd egyszer a víz hátha megváltozik, és nem fulladok bele ha lemerülök, butaság.

2. Nem hiba valakit szeretni, tudva hogy hibázunk. Hiba sajnáltatni magunkat azért, hogy rácsapódott a faszunkra az egérfogó, amikor direkt dugtuk bele.

3.A testvéri szeretetről talán nem sok fogalmam van, révén hogy egyke vagyok, de szubjektív véleménynyilvánítással szerintem max elmélyíted az illetőt az álomvilágában, az meg inkább kényelmes megoldás, mint hosszútávon kifizetődő. De ehhez nem értek, így inkább csak ötletként említeném meg.

Sájen 2010.06.04. 21:03:20

Öhhhm... azt hiszem ez már sok volt, és kissé erős... de azért köszönöm!
süti beállítások módosítása