van egy fiú... és van egy lány...
  a fiú azt mondta, nem találkozott még ilyen lánnyal... hihetetlen érzéseket váltott ki belőle... szereti minden egyes megnyilvánulásást... szereti!
a lány is szerette... kapcsolatuk szépen indult, majd hirtelen a lány rideg lett... és úgy gondolta, hogy akit elhagyott a fiú miatt, most vissza szeretné kapni... elhagyta hát az aktuális barátját a régiért... a fiú nehezen tudta feldolgozni... sokat mesélt nekem róla...
arról, hogy talán lehetett volna másképp is... lehetett volna szép és joh... de legalább csak kicsivel kevésbé fájdalmas...
barátok lettek hát... a lánynak sok barátja volt ez idő alatt, míg végül egy kellemes barátság alakult a régi szerelem helyén... a fiú még mindig szerette... nem akarta elveszíteni, így még a mézédeskeserűség is kellemesebbnek bizonyult, mint az üresség, amit a hiánya okozott volna... remélte, hogy talán egy kis idő... majd meghozza az újabb esélyt! az egymásra találást... véletlen közös esték alkalmat szültek... ismét szerethették egymást kicsit...
néhány kóbor numera fellobbantotta a vágyat a fiúban... hitte, hogy most minden más lesz... a lány azt mondta szereti... de csak, mint legjobb barátját...
a fiú igyekezte palástolni keseredettségét és erőltett mosollyal bólintott, hogy ez valóban csak barátság... nem akarta veszni hagyni a dolgot, hisz fontos volt számára a lány... talán mindennél fontosabb...
úgy döntött a lány, hogy szerencsét próbál... így németországba költözött... ott dolgozik... néha haza látogat, de a szerződése legalább egy évre szól...
a fiú nem tudta mit tegyen... a lányt nem lehetett lebeszélni a tervéről...
mi lesz most a fiúval, kivel fogja tölteni a szabadidejét? a lény távolabb van tőle, mint az ő valaha is hitte volna... minden idejét a számítógép előtt tölti, hisz egy percet sem akar elmúlasztani a közös beszélgetésekből... szüksége van a lánynak rá... de még inkább a fiúnak a lányra! a barátok invitálására nemet mond a fiú, hisz ott van neki a lány...
a lány azonban új fiút talált magának... szerelmes lesz... érzi...
örömét a fiúval osztja meg... azzal a fiúval, ki talán mindmáig ugyanúgy szereti... persze ezt sosem mondja, de szemében tükröződik a fájdalom... a keserűség... a remény vesztettség...
egyre kevesebb ideje marad a lánynak a fiúra... a fiú várja minden este... de a lány már nem gondol annyira a fiúra... hisz van más... van jobb!

könnyes szemmel írom ezt a blogot... annyira fáj... a szívem majd megszakad!
és ölni tudnééék! ő az enyééém...
mit tettél vele?
meg fogom védeni tőled, nem hagyom, hogy tönkre tedd!
sosem állllltam bosszút senkin, de rajtad fogok... és addig taposlak, míg élet van benned...

hasonlót éltem át, mint ő, de az fele ennyire sem fájt...
vigyázok Rád, míg élek!
Szeretlek!