Nohs, életemnek ismét új szakaszába lépek...
bár léphetnék néha máséba... olyan jó volna, meg persze az is, ha mások fejével
gondolkozhatnék... nem kellene mindig dilemmázni...
de ilyen az élet... vagy legalábbis beletörődve a történtekbe, ezt kell, hogy mondjam...
mi mást tehetnék...
néha elkapnak az indulatok magukkkkal ragadnak a messzeségbe, majd ledobnak...
ledobnak egy ponton, ahol mérhetetlen nagy nyugalom vár rám...
tényleg igaz a Pati által oly sokat hangoztatot mondat, miszerint mikor Isten egy
ajtót bezár, egy másikat kinyit... nos, ősszel nekem hosszú tortúra után egyet valóban
bezárt... be akartam én azt már... de mint ahogy a kinyitást, úgy a becsukást sem lehet
előidézni... olyan, mintha megerőszakolnánk magunkat...
én sosem tettem... várok... végülis kinyílt az a bizonyos másik ajtó...
de még be sem léptem, mikor már tudatták velem, hogy rossz helyen járok...
elképzeltem mit találok bent, és tényleg azt találtam, amire vágytam...
de nem voltam szívesen látott vendég... így hát, felvettem a kiskabátom és kiléptem...
most kint állok a folyosón... és várom, hogy belépjek egy másik ajtón...
pont ez az a része a sztorinak, amit én utálok... és szerintem más is, aki érti
miről karatttyolok...
na, nem baj... minden miértnek van mertje, ennek is van...
nem is kérdezek semmit... mindent tudok és béke van... olyan kis felületes...
holnap megint megvívom a harcom a kérdőjelekkel... de mit is számít ez, ha ma
nyugodtan fekszem el?!
nehéz boldogulni, de ha egyszer végre sikerül, visszatekintek majd és tudni fogom,
megérte a várakozás....
Terézanya módjára boldogulááást mindenkineeek, ennyit kívánok... :)
píszmajmok!
szundiidőőő.... :*
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.