vanília pudingot elegyítettem egy másik híresneves végletekig egyszerű 'desszerttel' a tejberizzsel... gondoltam, hogy a két éppenhogycsak valamicske ízvilággal rendelkező eledel majd összhangban lesz egymással is... vaníliás tejbecuccli... mmm...
aztán elkészült a nagy mű... és nem lett finom... egyáltalán... nem tudom, hogy az adagokkal... a mértékekkel van-é probléma... vagy csak az elgondolásommal miszerint két egyszerű elem együtt is tökéletes harmóniában vannak egymással, úgy ahogy külön külön harmonizálnak a világgal... ?!
mindig is úgy gondoltam, hogy az én életem párja egy végletekig egyszerű egyén lesz... lehet tévedés volt ez is... lehet az egyszerű szürkét egy élénk bizarr mintás dobja fel... jójó a szürke szürkével... ha más az árnyalat... jó a szürke mintással és más színnel...
ha a két egyszerűt összeadom, abból nekem miért nem sikerült harmóniát teremtenem?
nem értem hol csúszott hiba a gépezetbe... az egyszerű lelkek nem találtak egymásra... mert valószínűleg nem ezen múlik... és mert nekem nem ízlik... másnak lehet mennyei manna... eltévedtem az általánosságok mezején...
az én egyszerűségem valahol abban rejlik, hogy nem akarom, hogy minden jó legyen... csak legyen benne egy csöppnyi... nem kell, hogy minden finom legyen... csak annyi, hogy íze legyen... nem fontos, hogy minden szép legyen... csak lássak benne egy parányit belőle... és elégedett leszek...
szeretem gergőt... jó barátok lettünk... mesélt a jegyes lánykáról, akivel találkozgat... úgy szereti... szeretné... picit rábeszéltem és picit lebeszéltem... így nyugodott meg... legalábbis így érzem... olyan picit, mint Jobácsi meg Hercy... teázni akartunk, de nem jött értem... mee' a lányka jelentkezett, de nem volt biztos, hogy ma találkoznak...
először lebeszéltem a hülyeségről... ne legyen ő senkinek a szeretője... szar dolog... ami még szarabbul sülhet el... de aztán láttam, hogy úgy szeretné... egy régi szerelmet lenne képes az új lánnyal feledtetni... és akkor azt mondtam, hogy hajrá... szerezze meg magának, ha tényleg kell neki... pofon egyszerű... : )
ma minden olyan egyszerű...
ma nagyon egyedül vagyok...
meséltem gergőnek, hogy szeretnék külföldre menni dolgozni... majd azt mondta, felejtsem el, úgy sem bírnám... nagyon-nagyon szeretnék egy olyan világban élni, ahol az emberek nem azt mondják, hogy ne tedd, ne menj... mert nem vagy rá képes, vagy nem bírnád... hanem azt, hogy gyere! megcsináljuk!
csak összejött az este és a gondolatmenet végére a 'faszomkivan' érzés...
csókolom! kellemEST!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.