Eszmeráldá visszavág...

      A sok-sok hatááás... ah... beszép is ez...
Pat rendületlenül mondogatja, hogy költözzem Miskolciára... ebből az az egyetlen mérhetetlenül nagy következtetés szűrhető le, hogy a párkapcsolata már nem tud neki annyi mindent nyújtani, mint amire neki szüksége van... mááár kell a barátnő is...
A magánytól való félelem és elviselhetetlenül fájó voltát azonban még mindig nem kész magáévá tenni, így barát még van... esetlegesen a lángoló szerelem az, ami hiányozhat... de ez nem ok arra, hogy ne működjön a dolog... legalábbis nála...
Az elmúlt hetekben szakítani is akart vele, mondván, hamár oda költözött kicsiny lakásukba, akkor fizessen is... ne Anyucikájának adja a pénzt, ha Anyucika nem gondoskodik már róla... Gergőcyke asszonta, ő pénze... arra költi, amire akarja... hmhm...
végülis csak megegyeztek az anyagiakban... pár napja azonban kirúgták G.t.... újabb konfliktust érzek kibontakozni... hozzám teszem, teljesen érthető...
szovaaal költözzek, mert szükség van rám... valami ilyesmi a lényeg...
Kicsiny családomról is írni akartam... de valahogy pár perc valódi gondolkodás után, nem csak röptében agyalás... forgatás... következtében kigondolt önmagyarázkodás... szoval ríl sajátmagammal való eszmecsere után, rájöttem, hogy nincs mit írnom... generációs probléma nálunk, hogy két vagy több gyerek esetén, van egy kedvenc... és van a többi... nos ez nálunk is így van... nem, nem én vagyok a kedvenc... de ez olyan önsajnáltatóan hangzik... pedig nem zavar... valahogy néha betalál egy-egy mondat... cselekedet... de ez csak abból fakad, hogy néha nap érzékenyebb vagyok a kelleténél... lehet a nőiszeszély... a havi... vagy a fasz tudja... lehet a tumor az elmémben... nem tudom, mi okozza...
lényeg a lényeg... ma is volt egy összezörenés... Tesa és Anyu között... Anyu nagyon szereti Tesát... mindig is csodálta, és igyekezte segíteni... megveti az ágyát... elé teszi a reggelit, az ebédet, a vacsorát... reggel kávét csinál neki... és láttam a büszkeséget a szemében, mikor mondta neki Tesa, hogy 94%-os lett az írásbelije...
één vagyok a család kis cselédje... megcsinálom az ágyakat reggel, melegítek kaját mindnekinek, mikor hazaér... rendbe szedem a lakást... elmosogatok... hétvégente mosok... egyre gyakrabban főzök... sütök... megcsinálom a kutyák ételét... ritkaság, hogy nem én etetem őket... nem fáradság ma már egyik sem... megszokás kérdése csupán...
ma valahogy ez az eddig fájó különbség másképp világítatott meg... mikor gimis voltam, mindig baromi korán keltem... tusoltam, ki kellett választani a rucimat... kisminkelni magam... séró belőve... kávéra is maradt idő... mielőtt elindultam megcsináltam Anyunak is, meg Tesának is midnig... eleinte azért, hogy valamit valamiért alapon pénzt kérjek... aztán azért, mert mindennél többet jelentett, hogy a nyugalom szigatére térjek haza este... ne azt kapjam, hogy még ennyi sem telik tőlem... egy kis figyelmesség... ma már a megszokás és az ily módon belém nevelt figyelmesség...
baromi nehéz anyánkkal együtt élni... és teljse nyugalomban csak annak megy, aki teljes mértékben képes kompromisszumot kötni... és aki képes alárendelnie magát néha a másiknak... hogy mit tanultam... ezeket!
ha egyszer férjhez megyek, valószínűleg meglepően jó feleség leszek... mert nekem a mi kapcsoaltunk leginkább egy kiképzés volt... vagy mint egy első házasság...
furaaa... :) de pozitív... egy mosoly erejéig mindenképp...
és akkor ismét egyéb téma... barát, család, pááár...
na, ez utóbbi jöjjön akkor... és megisvaaaan az életem három alappillllére...
van egy ifjú... furábbnál furább érzéseket vált ki belőlem... egyszer rajongok, vonz... máskor hihetetlen mód taszít... nem akarom, még beszélgetni sem akarok vele... hallgatni/hallani seeem akarom... valami olyasmit érzek, mint annó a majomnál... rég vágytam már erre... de mégsem tölt el mindig örömmel... nem tudom, hogy csak a gondoskodás vonz, amit régóta nem kaptam... vagy valódi esetleg mélyebb érzelmek... utóbbinak örülnék... mert mindig hatalmas energiával tölt el, hogy szerethetek valakit... ugyanakkor nem akarom... távolság miatt sem működne... részemről tuti... éééés amúgy is... ah... nem akarok szerelmes lenni... az gyász, dráma... szívbenfájdalom...
egy gyors fellángolás... kis képzeletbeli játszma... és hopp... azt hiszem érzek, pedig semmi... csak érzéki csalódás... mert, ha igazi volna... nem hiányozna semmi... oO,

szoval összezavarodtam... valószínűleg hamarabb végetvetek a dolognak, minthogy megszoknám... magamra öltöm a maszkot... az elérhetetlen nőét, akit nem mozgat meg semmi... és senki... mert akárhányszor kinyitom a kaput, hogy bejöjjön valaki... betörnek az éj leple alatt és tökfilkók bekenik szarral a váram falát... én pedig reggeltől estig heteken, hónapokon át mosogatom... mire megtisztul...

píssz,lávjááá! <3
punnanymassif.elfogyniazölelésben... (: aztán másszemmel...
adunk az érzékeknek! szeretlek! :*

nesze nektek tág segglyuk... (_O_) ne panaszkodjatok itt nekem... :D:D:D :*