na, hej...
nem sok közlendőm van... mert életem sincs, nem hogy események hada... dehát, iylen ez... nincs pénz, nincs mulatás... legalábbis nálam, mert bizony ott még nem tart a világ, hogy a hozzám hasonló emberek, kezükbe vegyék életüket.... :D
szoval... maradnak a könyvek és az olvasás... meg néha nap... blogolvasás, írás... prof böngészés... ma is ráakadtam egyre... mmint egy fursha profra... álá hádé...
az ifjú hölgyemény bemutatkozójában roppant szimpatikus megjegyzések sorakoztak... 'nem akarok tovább élni' 'én tudom milyen az, ha nem szeret senki...' 'én Őt szeretem, Őt akarom, nélküle nem élet az élet'                   mosolyra fakaszt és együttal dühít a szuicid hajlamú tinágerek lelkivilága mely, ha növény volna, akkor csak aktusz lehetne... .. ...  .. ...       úgy egyetlen momentum az, ami megragadott... 'nem akarok nélküle élni'
ah... :D víz, napfény, levegő... na ezek nélkül nem élet az életed... úgy szeretni valakit, hogy nem lesz sosha a tiéd, tudom, fájdalmas... de ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz... szokás volt mondani ilyen undorítóan igaz és kegyetlenül szánalmas bölcseleteket... :D általában csak én vagyok az, akit dühíteni tudnak az iylen jellegű problémák... mert a legtöbb ember leszarja... majd kinövi... engem dühít... mert én nem ilyen tináger voltam... pedig lehet jelen helyzetemben jobb lett volna, ha akkoriban engem is az dühít, hogy nincs különbejáratú péiszem... azaz pasim!
           engem az dühített, hogy már 8óra és otthon vagyok... gyorsan le kell feküdnöm, hogy újra reggel legyen és mehessek suliba... nem azért, mert stérber kockaarc voltam... nem, azért, hogy ne kelljen hallgatni az ordítást... és ne kelljen szembesülni azokkal a mondatokkal, hogy nézd meg Apádat... vagy nézd meg Anyád mire költi a pénzt... ésatöbbiésatöbbi...                      na, mindegy.. ez volt az én életem és még van is... volt, hogy én is eldobtam volna... na, de nem azért, mert bebeszéltem magamnak, hogy senki sem szeret... mintahogy a kis 16éves lány...         de hát valamivel ki kell tűnni a tömegből... hát, öngyi leszek, mert depis vagyoook... :( 
         pf... ökör, mit foglalkozol vele? kérdezem magamtól...
       aztán eszembe jut, hogy szeret valakit, de őt nem szereti a fiú... és megsajnálom... és tovább olvasom... aztán már elkanyarodik a téma... barátok, mit szeret, mit nem... kit és kit nem... :D
              a szokásos...
azért ott az a pont... amit átéltem... ott az ő adatlapján... régi önmagamra emlékeztet... a lelki nyomorra, mit átéltem... amit félig magamnak köszönhetek, félig annak, aki le sem szarta, hogy ő kell nekem..                    fura visszanézni... én is odaadtam volna a fél karom... sőt az életem... aztán semmi... és olyan rossz... a négy fal között minden este a vágyakkal... aztán egyik reggel... hey, te... lapozz! 
          nem megy olyan könnyen... én tudom... nem egyszer bejártam már az utat... nem mindig kell, hogy visszonzott legyen egy szerelem ahhoz, hogy szép legyen...       igaz, én az a típus vagyok, aki megelékszik azza, ha szerethet... akár hosszú hónapokig... hűűű... hány évet pazaroltam már el így... dzsízászkráj... :D
de nem érdekel... kis idő elteltével szabadnak érzem magam... mint most... nem keresek társat, nem keresek biztonságot nyújtó kapcsolatot... jól érzem magam egyedül... megszokás, tudom... ne mondd! csúf szó...                            majd ő is rájön, hogy van miért élnie... csak még fiatal... most lázad! 

                       én meg felnőttem... de csak mára... holnap megint gyerek leszek... néha kell... :)                    majd találkozunk a homokozó partján... te hozz lapátot... én adom a vödröt... építünk várat! együtt, közösen... ;)

             felhívás keringőre álá dia... :D:D
aludj... én még álmodozom... :*