hella!

már amikor hazafelé tartottam meskolcról... mivel nem tudtam aludni,  már akkor elterveztem... az előző éjszakát megörökítem... rendkívül humoros oldalról megközelítve az eseményeket... de, ahogy beleágyaztam magam gigászi gondolataim karjaiba, rá kellett jönnöm, hogy nehézkesen lehetne humoros oldalról megközelíteni az olykor, szörnyű valóságot... .. .
na, neeem... tuhldramatizálásról le kő szoknom... ha már a lassan 20éve tartó körömrágásról le tudtam, csak le tudok a dramatizálásról is... :)
kutaetetés... mmm... megszakad a gondolatmenet... a cikkcakkos, ami van!
szoval... röpke 20perc és ím, itt leledzem újfent!
valami furcsa véletlen foytán életem során, mindig erősebb személyiségű emberekhez húztam... barátok tekintetében is és párkapcsolat tekintetében is... szeretem, ha a körülöttem lévők, magabiztosak, szókimondóak, tájékozottak, tapasztaltak, értelmesek, gyakran johval értelmesebbek, mint én... de évek során mindig rájövök, és azt hiszem, mindegy is, hogy miért... és hogyan... de rájövök, hogy az, akit én szerettem és tiszteltem, az egy átmeneti időszak szülte személyiség volt csupán... lejárt az ideje, elavult, mint nappalink ódon csillárja... mint a trapéz nadrág a londoni divattervezők számára... vagy, mint a ... érted, nem? na... johvagy!
voltak szerelmeim, idővel elmúlt... mind a szerelem, mind a visszonzatlanság okozta keserűség, mélabú... ésatöbbiésatöbbi... csalódtam bennük is, magamban is... a kezdetleges képmutatás eltünt és a való már nem volt olyan rózsaszínködös álomba illő, mint amilyennek én szerettem volna... magamban is csalódtam, hisz én még szerettem így is azt, aki engem így sem... (ez sem tuhl értelmes, de sebaj.. én értem...) de az effajta csalódás még nem egetrengető... megeshet bárkivel... az első nehéz, a többi már könnyen (könnyebben!) megy... (remélhetőleg) de amikor az ember szívéhez növő "legjobb" barátnő, drasztikus változásokon megy keresztül, megállíthatatlanul haladva afelé, ahonnan már nincs visszaút... ott van a nagy bibi!
P. megváltozott... nagyon! legalábbis úgy érzem... és nem, nem az én elvárásaim nőttek... őszinteség és őszinteség... ez általában, amit kérek... jah, meg némi tisztelet és csöpp szeretet... norma!
én elhiszem, hogyha szerelmes az ember, akkor önzővé vállik... de ha az én legjobb barátnőmnek hatalmas szívfájdalma van, mert magányos... akkor nem dörgölöm az orra alá, a beteljesült szerelmet, mely a levegőt izzítja környezetemben... és nem áradozom neki folyton-folyvást arról, mennyire boldog vagyok és nem teszem ki annak, hogy... ahh... dühös vagyok... sosincs rám tekintettel! egy barát Veled örül és vígasztal a bajban... én örülök Neki, Nekik... de ez már sok... sokk! és most mondhatnátok, miért nem szólok neki, ha annyira nagy barátnők vagyunk?! mert van, amin nem lehet változtatni... az önzőségen és azon, hogy valaki más keserűségéből táplálja sugárzó önbizalmát... és azt hiszem, ha valaki ilyen... megérdemli a párját, aki valósznínűleg hasonló jellemű... és nem, nem kívánom minden nap a társaságát élvezni... nem fogom megváltoztatni, nyílván neki így joh... nekem kevésbé... de majd változom én is, idomulok az emberekhez... adom, amit kapok... (wehhheee, felhúzott szemöldök, köcsög sunyi mosoly...)

hm, általában eddig terjed mélyről jövő arcon kopő geciségem... hogy leírom a nagy elhatározásom, hogy mától köcsög ribanc leszek... majd semmi sem változik... :) nem fordítok hátat, mert nem tudok... nem azért, mert egyedül maradnék... voltam sokszor egyedül, barátok nélkül... ezért nem tudok beszélni... (fintor) de szeretem annyira, hogy mellette állok és segítek neki, hogy ne bassza el az életét az abnormális viselkedésével... na, ennyit a nyavajgásról!!! elégedetlenség rulZ! nohmeg lávsztorííí nyálban hempergetve! :

kellene nekem munka, meg albérlet... le kell kötnöm magam, mert meg fogok bolondulni... és hülyeségeken agyalok... igaz, én mindig hülyeségeken agyalok...
vagy inkább költözzem más városba... ne is meskolcra?
új hely... új munka, új lakás... új emberek, új dia... nem, a régi dia... a vidám, kis idétlen... assszem jövő tervezésről ennyit... :)

asszem egy óra múlva visszatérek és írok inkább egy 21. századi tündérmesét... csak miheztartásvégett... ne a melankólia uraljon már egy sájen blogot!

élvezetekben gazdag kellemEST! by: sájánáááá