kattogok... szép, csendben...
szeretem? nemszeretem. szeret? nemszeret. szereted? nemszereted. szeret? szeretne. nemszereted? nemszeretném. nemszeretem? szeretném.
érted? nemérted. értem? érteném... :)
hogy mi az agyamból előtörő mérhetetlen nagy hülyeségek oka???
ha tudnám szerinted, nem megszüntettem volna rég??? na. ennyi...
megszokás... a megszokott alakok, megszokott kis életükről, megszokott módon mesélnek... remeeek! megszokott módon reagálok... megszokott módon leszarják... mert én csak a megszokott szerepet kaptam, a megszokott játékban...
megszokottnak hitt érzelmek, megszokott távolságtartás... megszokott szórakozás...
megszokott kérdez-felelek, megszokott kedveskedés és a megszokott udvariatlanság...
ez jelemző rám és az engem körülvevőkre... a mEgSZokÁs -.-''
hiányzik az életmből a pezsgés... hiányoznak a hatások, a sok-sok inger...
az új emberek... az új érzelmek...
magamba olvadok...
túlontúúúúl vágyom az újra... az új emberekre, új érzelmekre...
ebből általában az sül ki, hogy iszonyat mély depresszióba esem... mert nem bírom elviselni, hogy nem változik semmi... felkészültem!?
na, tesssék... ilyen vagyok, mikor üres vagyok... eltűnt a szerelem, és eltűntem vele én is... föh, ritka szar! (éltessen a faszt a szerelem!szeretet...)
lefekszem lassan... remélem holnapra kialszom a hülyeségem...
normálisként akarok felkelni...
kellemEST!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.