nohs, még fel sem ébredtem... de már újra gép... bekapcs...
ma világ megváltás következik... amolyan lájtosan, én-módra! hm..
azt hiszem bizonytalanságomból és naivitásomból fakad, hogy képes vagyok sok mindent elhinni, ha azt más "rettenet bölcs" emberek kellő magabiztossággal állítják... nem is kell bizonyíték! amint kétkedésemnek hangot adnék, jön a költői kérdés: "nem bízol bennem?" ó, de...
szoval sok mindenben hiszek, sok mindent elhiszek... látszólag...
belül azonban dolgozik az én kisemberem... ezért gyalok az apró szarságokon... és ezért kombinálom tuhl a dolgokat... össze-vissza beszélek és cselekszem... sebaj!
lényeg a lényeg... (ami a bejegyzéseim többségéből elveszik, mire lejegyzem őket... :) ) van amiben maradéktalanul hiszek... ó, az én álmocskáim... (trend a rövcsizés, mivan anyáddal??? nem gúvad szem... tanul, csendben!)
na... nem kell itt fujjjogni... ne hidd, hogy merész vágyakkal teli buxa vagyok én... amire vágyom, azt meg is fogom valósítani... mert van, amihez csak némi kitartás kell meg némi anyagi háttér... némi... igen... relatív... kinek tízezer... kinek tízmillió... és vannak olyan vágyaim, amikhez mások is kellenek...
és itt van a nagyobbik gond... sok mindenről lemondtam már rövidke életem során... volt, hogy egy tábla csoki volt az, amit hagytam, hogy más vigyen el... volt, hogy egy darab parfüm volt a polcon, amiért ketten nyúltunk, elvettem... a lány szomorúan nézett, majd odaadtam neki... mondván, nem is tetszik annyira... olyan boldog lett... hm.. boldog! jelenleg én is erre vágyom, hogy boldog legyek...
nem sok minden kell hozzá... néha egy kis ajándék, egy mosoly, egy nevetés... amolyan idétlen harsány, mint az enyém... esetleg egy ölelés... és néha Mások kellenek hozzá... és van mikor lemondás kell hozzá...
új napra ébredtem... én ma lemondok arról, hogy valaki mással legyek bolond boldog! ma: egyedül próbálkozom.. nem kell más, nem kell senki más...
egyedül sétálok, nézem a kék eget... nézem a bolodg embereket!
mosolygom rájuk egyet, mosolyukból pedig én is erőt merítek...
melankólikus hangulatomat feldobom egy forró kávéval...
aztán integetek annak, ami elmegy... és várom mi jön..
egyedül!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.