az embernél már csak az emberi gondolatoknak van nagyobb ereje... nem embertársaink és nem más egyéb élők, élettelenek adnak nekünk erőt vagy veszik épp el azt, hanem a bennünk létrejövő gondolat... ez, amitől nehezen tudunk szabadulni... rabul ejtenek minket és hiába menekülnénk, csak jönnek és jönnek, egyre rosszabbak... ekkor mutatkozik meg, ki erős és ki gyenge? ki tudja leküzdeni magában a rosszat, a gonoszt... ami mindig támad, bármi jönne... és tudom, hogy kurva nehéz meglátni a sok szar között a bimbódzó virágot, de muszáj... ah, és most mindenki pofámba verné legszívesebben a klaviatúrát, hogy megint mekkora szavakkal dobálózok... ah, ugyan... az, hogy nem tudod én min mentem keresztül, nem jelenti azt, hogy nem olvadtam magamba millió meg egy alkalommal ülve a szobám közepén, azt kérdezve az mennyeitől, hogy miért velem történik ez?! ma is megkérdeztem... asszonta: lapozz gyermekem! : )
alapjában véve gyenge jellem vagyok... megforgatom magam először a szarban... majd felállok... lerázom... megtisztulok és lepdelek tovább... hogy más, hogyan csinálja? dunsztom sincs... azt hiszem, nem is kell tudnom... csak azt, hogy képes rá...
ilyenek az álmok, vágyak... mindet elménk szüli... aztán egyszer csak filmszakadás... beüt a bibi... és meghaltunk... nem értjük miért? nem tudjuk hogyan lehet ez?! nekem már most annyira mindegy milyen álmokat teremtek... semmisemakarvalóravállllni, így hát... lapozok ismét... és csak vagyok... elég az! lapozzon mindenki! ez ma a legfőbb tanácsom! :D
de unom ezt... fúú... semmi élvezet nincs ebben a létben... már a csodák se tartanak három napig... aztán meg jön egy bocs, ne haragudj... ugyan, miért tenném? :)
lapozok... és kééész! :D

elég belőlem meg a jótanácsaimból... mert mindjárt mindenki utálni fog...
ah... leváltam... ennyi mára... meg egy életre is...
csókolom! sájhájánááá

szar lett, tudom... de ez egy mosollyal lezárt szar nap, szar hónap és év... lapozzunk!