Eszmeráldá visszavág...

Azt hiszem, sikerült döntenem...
És azt hiszem végre megint megakadtam egy ponton és nem fog semmi, de semmi eltántorítani onnan...
A legutóbbi két poszt tökéletesen jellemzi egy kissé szerelmes hebehurgya viselkedését, mikor is megtörétnik az a szörnyűség, hogy visszautasítják... : )
Mosolygom, igen...
Döntöttem... És bár könnyelmű kijelentéseket teszek életem során sokszor, és lehet ez is az, de szeretném továbbra is a mindennapjaimat megosztani az elmúlt hetek, hónapok rajongásig megszeretett "tárgyával"... Talán így is tanulhatok tőle valamit... amit mástól nem... amit mástól talán nem így... ha mégsem, hát megpróbáltam...
 

Sokat gondolkoztam... Szerettem volna megvitatni az én kis életemet egy fiúval, de mikor írtam neki nem válaszolt... és azóta sem keresett... emlékszem, talán pont egy éve volt, mikor ő megkérdezte tőlem, miért vagyok mellette minden helyzetben, legyen az jó vagy rossz... nem válaszoltam... mert nem tudom a választ... mert szeretem?! ugyan, ezt bárki mondhatja, bárki érezheti... fontos nekem? de, hát mi fontos, mitől lesz fontos?! nem tudom... csak azt éreztem, hogy ott kell lennem... és kész... jó érzéssel töltött el...
és most gondoltam talán fordítva is megtörténhet... hisz ez is jól esett volna, de nem... talán, mert a mi kapcsolatunk mindig is erről szólt... felületes volt... én mindig elhittem, hogy már nem fejlődhet tovább a kapcsolatunk, mert már elérte azt a pontot... és megint csak rá kellett jönnöm, hogy nincs is semmilyen pont... ez csak az én képzeletemben született meg...

új blg. kell... a nyünyü megállíthatatlanul kikívánkozik ujjbegyeimből... :):)

jaj, Nektek... lidércek...
élvezetekben gazdag kellemEST!

tsókolohm!