nah, bele a lecsóba... (vörössel, hogy az érzékeljük ma az érzelmek fognak dominálni... és mert a lecsó is ehhez hasonló színű... :) )
ma kiváltképp foglalkoztat két téma... sajnos, itthon egyedül senki sincs, akivel megvitathatnám eszméimet, így hát írok... két énem van, két különböző.. majd ők rendet tesznek! hm..
nemek harca... nem vagyok egy amazon típus, igaz sokan mondták makacsságom egetrengetőőő  és az igazamért is kiállok, de ettől még nem vagyok harcos mazon... szoval nemek harca... férfi és nő... tudjuk, férfinak a nő, nőnek a férfi kell... hogyan lehetnének egymáséi... hisz mindketten más akarnak... no, de félretéve a nevetésgesen szörnyű ostobaságokat... mostanság rettentő nagy unalmamban sokat olvastam arról, hogyan is hódíthat meg egy nő egy férfit, vagy hogy pontosítsuk... a kiszemelt férfit!
nem direkt olvastam ezen témáról... egyszerű horoszkópot kerestem... tudjam mire számíthatok holnap a csillagok állása szerint... és lám! férfiak... hódítás... szerelem...
bennem felmerül a kérdés ilyenkor, miért kellene nekem vagy bárki másnak is hódítani?!
meghódítottak anno birodalmat... uralkodás céljából! de manapság már erről nem beszélhetünk... nem az a világ van! (hogy nagyanyáinkat idézzem!)
én személy szerint nem akarok senkit sem meghódítani és nem akarok birtokolni...
én azt szeretem, ha önmagamért szeretnek és nem kell mindenféle praktikákhoz fordulnom azért, hogy szemet üssön az én létezésem... van személyes varázs vagy mi... de lehet ez is már csak az én fejemben létezik... (szájbiggyeszt!) 
és mikor ezt barátnőmnek is elmondom, furán néz rám.. 'mit akarsz te akkor? hogyan akarsz palit szerezni magadnak?' hm... fintorgok egyet... és itt kapcsolódik az eddigiekhez a másik kedvenc témám... barátok és tanácsaik...
nem vagyok hódító típus, nem egy NagySándor, lehetne mondani... hát, nem! :)
és mikor elhagyja a számat egy kissé kesernyés ízű sóhaj, akkor megkapom a magamét...jönnek a baráti tanácsok! miért nem vagy nyitottabb és csinosabb, miért nem változtatsz a viselkedéseden... a fiúk, ezt és ezt szeretik... blabla... mmm
könyörögöm... ezt valaki tényleg komoylan gondolja, hogy létezik valamiféle sablon, amit rá lehet húzni a férfiakra... mindenkinél beválik és mindenkinél sikered lehet???
igan, van aki elhiszi... mert a csapból is ez folyik és a cosmoból (ami valaha joh magazin volt... mondom valahaaaa) ez kúszik a kozmetikus padlóján, de a fodrász ollóját is ez simogatja és az üzletekben is mögötted suhan... elhisssszük! mind!
így változik személyiségünk, ezért bolondulunk meg, elveszik belőlünk a természetesség, az ösztönös cselekedetek sora, mindent megtervezünk... majd hiba csúszik a gépezetbe... a joh felépített légvárunkat ledönti egy torzult arcú, sikítva kacagó dagadt ovódás... hm... most mi lesz? kétségbeesés... sírás, rívás... depresszió!

és miért? mert magunkénak akarunk tudni valakit, valamit... én inkább maradok természetesen egyedül, mint képmutatóan párban...
aah, ismét egy lázadó korszak... sosem növöm ki...
húz a fejem... lehet lejárt szavatosságú szalámit ettem... kicsit elvontak a gondolataim...
beszélnék... de most nincs itt senki... :(
csók!